digitális függőség Archívum - Tudatos Generáció

Digitális függőség

jún 2, 2022 | agyműködés, digitális függőség, digitális játékok, függőség, gyerekek és kütyük, kamaszkor, kutatási eredmények

„Az internetfüggőség ugyanazt a jutalomközpontot ingerli az agyban, mint a kábítószerek. – írja a Kamasz agy című könyvében, Frances Jensen.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a lényeget; a túlzott képernyőhasználat igenis károsan hat az idegrendszerre. Egy fejlődésben levő idegrendszerre pedig hatványozottan érvényes. Ami az idegrendszerre hatással van, az pedig hatással van mindenre. A gondolkodásunkra, a viselkedésünkre, reakcióinkra.

A mai tizen- és huszonévesek az első olyan generáció, amelyet elképesztő mennyiségű elektronikus szórakozási lehetőség várt, ezért a legkülönfélébb új hatások érhetik őket. A technológia újabb lehetőség az újdonság hajhászásra, és mivel a tinédzserek agyát igen könnyű ingerelni, a legújabb digitális játék már elég is a kikapcsolódáshoz.

Az agy jutalomáramkörét működésbe hozó idegi folyamatok beindulásához és az élvezetet biztosító dopamin (agyban termelődő „boldogsághormon”) felszabadulásához éppúgy elég a legújabb iPhone piacra dobása, mint az alkohol, a fű, a szex vagy egy menő autó.

„Bizonyos szempontból a technológia maga is kábítószer.” – foglalja össze röviden a lényeget Jensen.

[…] Az okostelefon például annyira részévé vált az életünknek, hogy a rezgést már akkor is tapasztaljuk, ha nem érkezett semmilyen értesítés. Ezeket a fantomrezgéseket kiváltó biokémiai hatást úgy definiáljuk, mint egy digitális ajándékot az agynak amikor érkezik egy sms, e-mail, bármilyen hang, vagy pittyegés, – dopamint szabadít fel az agyban, ezáltal az eufórikus hatás is megérkezik.

„Egyre több adat bizonyítja, hogy az internetfüggőség sok szempontból hasonlít a szerfüggőségre. A kamaszokon végzett legújabb funkcionális MRI-vizsgálatok alapján a kokain- és metadonfüggőség megváltoztatja az összeköttetést az agy két féltekéje, illetve az ingerületátvivő anyagként dopamint használó területek között. Érdekes módon az internetfüggők MRI-felvételei igen hasonló mintázatot mutatnak. Ebben az a megdöbbentő, hogy a kábítószerfüggőkkel ellentétben ezúttal nem valamilyen kémiai anyag váltja ki a neurobiológiai hatást – hanem az elme erősebb, mint a valóság!

A fiatalok egyik legidőigényesebb internetes mániája a videojáték.

Egy koreai vizsgálat is megerősítette, hogy a videojáték befolyásolja a kamaszok agyszerkezetét: tizenöt, játékfüggőséggel diagnosztizált kamasz fiút hasonlítottak össze nem játszókkal, és az eredmények alapján a játékosok orbitofrontális kérge (agykéreg része a szemüregek feletti terület) – a kockázatfelmérésért felelős terület – kisebb.

Ugyanez figyelhető meg az obszesszív-kompulzív (kényszerbetegség) rendellenességben szenvedőknél is.

10 000 óra kell a szakértővé váláshoz – a videojáték vajon hoz ekkora hasznot?

Egy átlagos fiatal – különösen, ha fiú – huszonegy éves korára körülbelül tízezer órát tölt videojátékkal: vagyis rengeteg időt fordít egy olyan képesség fejlesztésére, amely sem anyagi, sem tanulási szempontból nem hoz neki közvetlen hasznot.

Kivételesek – A siker másik oldala ( Outliers ) című könyvében Malcolm Gladwell azt állítja, hogy általában tízezer óra szükséges ahhoz, hogy valamely terület szakértőjévé váljunk. Vagyis a fiatalok mintegy mellesleg mesterfokon elsajátítanak egy olyan készséget, amely más területeken igen korlátozottan alkalmazható, kivéve persze, ha a játékiparban helyezkednek el, vagy olyan szakmát választanak, ahol sok számítógépes szimulációt kell készíteni.

Akkor tehát a normál mennyiségű videojáték jó vagy rossz az agynak?

A válasz nem teljesen egyértelmű. Különbséget kell tennünk a megrögzött játékosok és az alkalomszerűen játszók között. Az olvasáshoz és a „kiegyensúlyozott” agyserkentés többi formájához hasonlóan a videojátékokkal kapcsolatban kialakuló magas színvonalú készségeknek is vannak előnyei.

A németországi Max Planck Intézet vizsgálata szerint a játéktól az agy bizonyos területei megnőnek, különösen az entorhinális kéreg (a halántéklebeny belső oldalán található) a hippokampusz, a nyakszirti és a falcsonti lebeny. Ezek a területek fontos szerepet játszanak a munkamemóriában és a vizuális-térbeli készségekben. Ez az információ jó hír lehet azoknak az oktatóknak, akik egyre több játékszerű videoszimulációt használnak a tapasztalati készségek átadásához, a pilótákat oktató iskoláktól az orvos- és ápolóképzésig, ahol a betegek szívrohamát vagy stroke-ját szimulálják.

Ha azonban a kamasz megszállottan játszik, a többi tevékenysége kárára, annak már – akárcsak a függőségnek – azonnali és hosszú távú negatív hatásai vannak az agyra.

A kínai kutatók felfedezték, hogy a napi tíz órát, heti hat napot online játékokkal töltő főiskolások agya megváltozik. Az online játékosok agyában módosulnak a szürkeállomány beszédért, memóriáért, motoros irányításért, érzelemért, céltudatosságért, valamint az impulzív és helytelen viselkedés megakadályozásáért felelős parányi területei.

Azt is észrevették, hogy ha fokozzák az online töltött időt, a kamasz agya akár 20 százalékkal is zsugorodhat. És ez még nem minden: amikor a kutatók a fehérállományra fókuszáltak a szkennerrel, ott is rendellenességekre bukkantak, különösen a fehérállomány és az agy memóriaközpontjainak összeköttetéseiben, elsősorban a jobb hippokampusz agytekervényében.

Azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a megrögzött online játékosok agyának e területén megnő a fehérállomány sűrűsége, és ez problémákat okozhat az információ átmeneti tárolásában és előhívásában. (1) A többi közeli területen a fehérállomány csökkenése akadályozhatja a döntéshozatal képességét, beleértve a számítógép kikapcsolására vagy az online játékok felfüggesztésére vonatkozó döntést is!

Mindezek a területek a kamaszok alkohol-, heroin-, kokain- és marihuánafüggőségében is szerepet játszanak.

A legijesztőbb digitális kísértés talán az online szerencsejátékok és póker képében éri a kamaszokat, hiszen itt hirtelen duplán támad az átkozott függőség: ötvöződik a hazárdjáték és a technológia. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a tinédzserek akár 70-80 százaléka is kipróbálta már legalább egyszer az online szerencsejátékot.

A magatartásbeli függőség éppen olyan alattomos, mint a kémiai, mert ugyanazokat az agyi áramköröket használja. Ez az oka, hogy legyen bár szó szerencsejátékról, a közösségi média használatáról vagy kokainszippantásról, a tinédzserek kiemelten érzékenyek azokra a kellemes érzésekre, amelyeket az agy jutalomközpontjának ingerlése vált ki.

A CRC Health Group (CRC Egészségügyi Csoport), az Egyesült Államok legnagyobb speciális mentális és viselkedési egészségügyi szolgáltatója szerint igenis létezik internetfüggőség, és a weboldalukon és az általuk forgalmazott szakkönyvekben fel is sorolják a magatartásbeli és fiziológiai tüneteket:

A gyermek az iskolán kívüli idő túlnyomó részét a számítógépe mellett vagy videojátékokkal tölti:

Elalszik az iskolában
Elmarad a feladataival
Romlanak a jegyei
Nem mond igazat a számítógép vagy a videojátékok használatával kapcsolatban
A barátai helyett inkább a számítógépet vagy a videojátékokat választja
Kikerül a társas csoportokból (klubok vagy sportcsapat)
Amikor nem videojátékozik vagy számítógépezik, ingerlékeny
Alagútszindróma – ízületi fájdalom az ujjakban, a kezekben és a csuklókban – a mértéktelen billentyűzethasználattal járó ismétlődő mozgások következtében
Álmatlanság
Étkezés elmulasztása az online élet miatt
A személyes higiénia és szépségápolás elhanyagolása az online élet miatt
Fej-, hát- és nyakfájás
Szemszárazság és látási zavarok

Természetesen nem a függőség az internetmánia egyetlen veszélye. Az internet következménye az is, hogy hihetetlen mennyiségű ingert hoz az ember meghitt környezetébe, így a tizenéveseket sokkal több élmény éri a nap során, mint a korábbi nemzedékeket.

Ez visszafelé is igaz: a tinédzserek életének eseményei sokkal nagyobb közösséghez jutnak el, mint régen. A tizenévesek csínytevései hajdanában még az iskola falain belül rekedtek volna, ma viszont vírusként terjednek, ennek minden előre nem tervezett következményével.

A hírekben szinte mindennap hallhatunk cyberzaklatásról, a magánélet digitális megsértéséről, és borzasztóan félresikerült internetes kommunikációról. Valamennyien a digitális világban élünk, nem fordíthatunk hátat neki, de napi néhány órára vagy percre elszakadhatunk tőle, és minél előbb szoktatjuk erre a gyerekeinket, annál jobb.

Nem könnyű korlátozni a tinédzserek internethasználatát, de sokat segít, ha kihozzuk a számítógépet a gimnazistánk szobájából, és olyan közös helyiségben helyezzük el, ahol könnyebben ellenőrizhetjük, mivel van elfoglalva a fiunk vagy a lányunk.

Szoftverekkel nyomon követhetjük a gyerekeink által látogatott weboldalakat, bizonyos oldalakat le is tilthatunk, de a legfontosabb feladatunk, hogy beszélgessünk a tinédzsereinkkel.

Tájékozódjunk róla, hogy mit csinálnak online, milyen oldalak érdeklik őket a legjobban, és mikor látogatják ezeket – például a mateklecke megírása közben, vagy amikor lefekvéshez kellene készülődniük. Ne úgy közelítsük meg a problémát, hogy meg kell büntetnünk a tizenévesünket, hanem hogy segítségre van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, egészséges és kevésbé elszigetelt legyen.”

Frances E. Jensen MD és Amy Ellis Nutt(2016) A kamasz agy LibriKiadó

(1): Simone Kuhn és Jurgen Gallinat: „Amount of Lifetime Video Gaming is Positively Associated with Entorhinal, Hippocampal and Occipital Volume”, Molecular Psychiatry (2013. aug. 20.).

freepik.com/photos/social-media-people’>Social media people photo created by rawpixel.com

Gyerekek, kamaszok és a net

jún 2, 2022 | digitális függőség, digitális játékok, gyerekek és kütyük, kamaszkor, kamaszok, kutatási eredmények

„Akármennyire elcsépelt a téma, hogy a net túlzott és nem megfelelő használata kiemelkedően magas kockázatokkal jár, minél többet kell tudatosítanunk bennük, hogy ez a terület jelentős veszélyeket rejt magában.

Kamaszaink védjegye mindig is a kockázatos viselkedés volt.

A magukra hagyott tinédzserek gyakran keresnek fel feszültséget okozó, nem megfelelő, vagy akár veszélyes oldalakat az interneten. [..]

Könnyen lehet, hogy a depressziós gyerekek másokat utánozva tesznek kárt magukban, például megvágják magukat, sőt öngyilkosságot kísérelnek meg.

A tizenévesek könnyen teszik magukévá mások ötleteit, márpedig a számítógéppel számos ötlet érhető el gombnyomásra és ma már minden eddiginél egyszerűbben szerezhetők be a kábítószerek, vagy bármilyen illegális szerhez.

A tartalmakról nem is beszélve; rendkívüli kíváncsiságuknak köszönhetően prioritást élveznek a horror és szex oldalak. Mindkettőnek káros következményi lehetnek. Előbbinek többek között a félelem, ami előfordulhat rémálmok formájában, mivel álmainkban dolgozzuk fel a napi élményeinket. Nem mindig látványosak és egyértelműen beazonosíthatók, de már „csak” az alvászavar önmagában is okozhat panaszokat, vagy betegségek kialakulásához vezethet. Vannak visszatérő álmok, tartós hozadéka a stressz és szorongás, valamint ennek követkézményei például a depresszió és súlyosabb formái. Nem beszélve az éjszaka átélt rettegésről, ami izzadással, heves szívveréssel, akár zihálással, nehézlégzéssel járhat.

„Az „irracionalitás” a kockázatos viselkedés mellett döntően felnőttek jellemzője. Tinédzserekre nem igazán használhatjuk ezeket a kifejezéseket.

Különös, sokszor őrjítő viselkedésük ellenére a tinédzserek nem irracionálisak. A bevett tévhittel ellentétben a logikus gondolkodás képessége már tizenöt éves korra nagyjából kifejlődik. Sőt, a kamaszok éppen olyan logikusan mérik fel egy-egy tevékenység veszélyességét, mint a felnőttek. Ezért érhetnek el a tizenévesek kiemelkedő eredményeket a kizárólag a logikára és a racionális következtetésekre épülő alkalmassági teszteken.

De akkor miért vetemednek mégis őrültségekre?

A tizenévesek agya általában jobban átérzi a jutalmat, mint a felnőtteké, és amint korábban már említettem, a tizenéves agyban több dopamin (agyban termelődő vegyület, boldogsághormonnak is nevezik, az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen, a felszabaduló dopamin elégedettségérzetet, illetve boldogságot vált ki) szabadul fel, és a tinédzser agya erre erőteljesebben reagál.

Ezért éppen pubertáskorban jellemző a szenzációhajhászás, amikor kiemelten érzékenyek az izgalmat és a jutalmat szabályozó idegi rendszerek. Mivel azonban a homloklebenyek még csak lazán kapcsolódnak a tizenéves agy többi részéhez, a kamaszok nehezebben gyakorolnak kognitív (tudatos) uralmat a potenciálisan veszélyes helyzetek fölött. (Előző cikkekből kiderült, hogy az agy hátulról-előrefelé fejlődik. Ebben a korban még nem teljes az érettség, így mivel az elülső területek felelősek leginkább ezen helyzetek megoldásáért, a fejletlenség miatt nem képesek megfelelő döntéseket hozni)

A felnőttek könnyebben hozzáférnek az agy elülső területeinek hálózatához, mint a kamaszok, akiknek agyi területei fokozott „kapcsolódással” mérik fel a kockázatot, a jutalmat és a következményeket.”

A kamaszoknak tehát sokkal nagyobb erőfeszítésbe telik ellenállni a tiltott gyümölcsnek, mint a felnőtteknek.

Az idegsejtek általában sokkal aktívabbak a kamaszok agyában, ezért „ugrásra készen” várják a függő viselkedést.

Mitől alakul ki a függőség? A függőség tulajdonképpen az emlékezet speciális formája.

Az agy jutalomközpontjában és a ventrális tegmentális területen, (középső agyban) a jutalom áramkör legfontosabb területein zajlik a tevékenység.

A függőségre is azért kerül sor, mert valamilyen kábítószer vagy más élvezetes inger erősen aktiválja a szinapszisokat (sejtek közötti kapcsolódási helyek).

Az ingerlő élmények hatására még több dopamin (agyban termelődő vegyület, boldogsághormonnak is nevezik, az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen, a felszabaduló dopamin elégedettségérzetet, illetve boldogságot vált ki) szabadul fel. Ezért a kamaszok agyában sokkal gyorsabban jön létre a vágyakozás, mint a felnőttekében: az idegsejtek eleve aktívabbak, és a függőségi ingerre válaszul túlzott plaszticitást (rugalmasságot) mutatnak.

A függőség tehát sokkal erősebben van „beprogramozva” a kamaszok agyába, és ahogy a rehabilitációs intézetekben jól tudják, a tinédzsereknél a detoxikálás is nehezebb, és gyakrabban vall kudarcot. A statisztikák szerint a bentlakásos rehabilitációs intézetekben a huszonöt év alatti korcsoport száma nő a leggyorsabban.

Kiemelt jelentőséggel bír, hogy szülőként, vagy pedagógusként miként segítsünk a jutalommal kapcsolatos azonnaliságnak és érzelmeknek való ellenállásban kamaszainknak. Nagyon sokszor tudatosítanunk kell bennük a kockázatokkal járó veszélyeket, annak következményeit. Akár droghasználattal kapcsolatban, akár autóversenyzésről van szó.

“Tegyük fel például, hogy meg szeretnénk értetni tinédzserkorú fiunkkal vagy lányunkkal, hogy a kockázatos viselkedés egyetlen lehetséges előnye sem éri meg a halálos veszedelmet. Ilyenkor szegezzük neki a kérdést: „Ha kapnál egymillió dollárt, fölemelnéd a pisztolyt, hogy kipróbáld az orosz rulettet?”

Frances E. Jensen(2017) A kamasz agy Libri Kiadó

freepik.com/photos/digital-people

A digitális révület csapdájában

máj 22, 2022 | agyműködés, digitális függőség, digitális játékok

Mindennapos csaták, konfliktusok jellemzik a mai gyereknevelést. Szokásomtól eltérően, ez elég negatívan hangzik, és persze kicsit általánosítás, kicsit túlzás is lehet, de rengeteg szülőtől hallom ezt a mondatot. A gyerekek szeretnek játszani, ezzel még nincs baj. A baj az, hogy nem a hagyományos játékokkal, hanem a digitálisokkal. A legtöbb szülő azonban korlátot szab(na), de nagyon nehéz betartani, a „még csak öt perc”, „mindjárt”, és „pont most hívott a Lacika”, stb..kifogásokra hivatkozó korlátozási szabályainkat. Ha ez mindennapos, bizony megterhelő tud lenni. Személyes tapasztalatom, ha van még egy kistestvér, – akinek eleve nem lehet(ne) játszani a kora miatt sem, még nehezebb ellenállni és folytonos magyarázatokba bocsátkozni. Megoldás lehet a szigorú időkorlát és szabályok betartása. Ami valljuk be, nem könnyű.

Viszont, amiért megéri küzdeni, az az, és mi szülők pontosan tudjuk, hogy a sok, vagy korlátlan „kütyühasználat” rendkívül káros, ezért nem engedjük gyermekeinket kitenni ennek a veszélynek. Hoztam egy történetet egyik kedvenc írómtól, – aki egyben agykutató és függőségszakértő is. Jó ideje foglalkozik a digitális függőséggel, számos „esete” közül megosztom röviden egyik betege történetét. Elgondolkodtató, hova lehet eljutni ha nem figyelünk eléggé, vagy csak legyintünk egyet, „hiszen a XXI.században élünk!” Szélsőségesnek és egyedinek is gondolhatnánk az esetet. De nem az.

„Átlagos amerikai családi ház, ahol élt Peter, a világtól elzárkózva, a néha erőszakosan viselkedő 18 éves gamer. Négy éve nem hagyta el a házat, a videojátékaiból előbújó démonainak foglya lett. Peterről a korábbi anyagai alapján tudtam, hogy mindig is szorongó fiú volt, de apja jó néhány évvel korábbi halála tette depresszióssá. Kilencedikes korában került a legrosszabb állapotba, amikor egy balul elsült diákcsíny miatt egy egész évre felfüggesztették.

A szorongásával és depressziójával magára maradva csupán az Xbox-ban talált vigaszt. Ez hamarosan napi 16 órás függőséggé vált. Agorafóbiája (pánikbetegség egyik fajtája, valamitől való félelem, rettegés) miatt nem akart sehova menni, ha mégis muszáj volt, akkor nyugtatót kellett adni neki, hogy a rugdosódás és kiabálás enyhüljön.

[..] Ha anyja ki akarta húzni a konnektorból a játékot, erőszakos lett és az öklével lyukakat ütött a falba, vagy mindenfélét hozzávágott a merénylőhöz. Az asszonynak távolságtartó végzést kellett kérnie fia ellen, mivel egy házban éltek. Elfáradt és alulmaradt a küzdelemben, fia játszott, amennyit bírt. [..]

A kerületi tanfelügyelet kötelezően letudta az oktatás látszatát, néha tanárokat küldött ki hozzájuk. A hatóság különféle segítő szervezetekkel is felvette a kapcsolatot, de a srác közben 18 éves lett, így jogszerűen elutasított minden segítséget. Az iskola keresett fel, hogy vállalnám-e a felmérést és a kezelést.

[..] A ház előtt álltam, esőben. Az asszony nyitott ajtót, nagy örömmel üdvözölt. – írja Kardaras. Most ébredt fel. – Épp az előbb vittem be neki a reggelijét. – mesélte az Édesanya. Délután 1 óra volt. Bekísért a nappaliba. Peter egy tévékészüléket megbűvölten bámult, melyben a Zsaruk c. sorozat egyik epizódja ment. Mivel korábból már ismertem Őt, láttam, hogy jól megnőtt, felszedett 20-22kg-ot. Négy éve nem volt iskolában. Szemét nem vette le a képernyőről, arca üres maradt. Mocskos fehér pólót és piros melegítőnadrágot viselt. Előtte egy dohányzóasztalon tojás, szalonna, pirítós, melyet egy labrador eszegetett.

– Szia Peter! Emlékszel rám? Dr. Kardaras vagyok, néhány éve találkoztunk az iskolában. – üdvözöltem.

Szeme sarkából rám nézett, aprót bólintott, majd nézte tovább a tévét. Igyekeztem alaposan kikérdezni, többnyire 1-2 szavas mormogást kaptam válaszul. De amikor a játszási szokásairól érdeklődtem, hirtelen megváltozott. Kiegyenesedett és végre felém fordult. Kérdeztem, Ő válaszolni próbált, de alig tudta magát kifejezni. Többször is nekifutott, kevés sikerrel, de legalább lelkes volt.

Válaszok helyett inkább úgy gondolta, megmutatja: egy homályos szobába invitált. Összeszorult a gyomrom. A sötétség mélye várt. Ez a barnára tapétázott szoba szolgált átjáróként az egész életét meghatározó digitális háborús játékok világába. Megnyomott egy gombot és a képernyők életre keltek. Fény villódzott, gépfegyverlövések zaja hallatszott. Magyarázta, hogy kb.20 játékosból álló klán tagja.

Peterből hirtelen „rátermett kommandós” lett, már nyoma sem volt a pár perccel előtti unott alaknak. Bőszen mesélte a játékszabályokat, bemutatva azzal profizmusát.

A srác pontról-pontra megfelelt a függőség orvosi definíciójának.

Összeszedtem jegyzeteimet és elköszöntem. Számos pszichológiai programot javasoltam Peternek és Édesanyjának, melyek fokozatosan segítenének a fiúnak kikeveredni a bajból, elhagyni otthonát és lassacskán új, valódi kapcsolatokat keresni a való világgal.

E könyv megírásáig minden jó szándékú javaslatomat elutasított és alapvetően a Modern Warfare 3. harctéren tölti el napjait. És sok más szenvedélybeteg rémült, csapdába került rokonához hasonlóan az ő anyja is megenged mindent: nem kapcsolja ki a gépeket, és ha a fia kikiabál neki a játszószobából, azonnal ugrik egy tálca étellel.”

https://tudatosgeneracio.hu/digitalizacio-hatasa-az-agyi-folyamatokra-fuggoseg-kialakulasa/

Dr. Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

17 évesen túl a 13. pszichiáteren

máj 22, 2022 | digitális függőség

Nem is gondolnánk, mennyien járnak pszichológushoz, vagy pszichiáterhez. Utóbbihoz azért, mert gyógyszerre van szükség a mindennapok nehézségeinek leküzdésében. De vajon egy kamasznak miért van szüksége gyógyszeres kezelésre? Egy rövid történettel elmesélem, hogyan lehet idáig eljutni.

„Kétségbeesett e-mail érkezett egy ismert Los Angeles-i színésznőtől: segítséget kért, 17 éves fia, „Mark” miatt. A fiú semmiben sem szenvedett hiányt, addigra már 13 pszichiáternél jártak, – kevés sikerrel.

Mark ötéves korában találkozott a számítógéppel, a szülők pedig úgy gondolták, ezzel a szellemi fejlődését elősegítik. A kisfiúnál ehelyett olyan mértékű függés alakult ki, hogy az fokozatosan tönkretette az életét. Az anyja mesélte, hogy a srác kiskorától kezdve szinte kifordult önmagából, amikor egy digitális eszköz a közelébe került, még az autó műszerfalára helyezett GPS is megbabonázta.

[..] Amikor pedig 10évesen felfedezte a videojátékokat, minden véget ért. Pénzt lopott az anyjától, hogy új játékot, vagy konzolt vehessen. Ha nem engedték játszani, erőszakos és agresszív lett. Az iskola és a korábbi hobbijai már egyáltalán nem tudták felkelteni az érdeklődését. Régebben nagyon szeretett dobolni, ma már hozzá sem nyúl a felszereléséhez…egyszerűen más gyerek lett belőle.

A szakemberek (viszonylag új, ismeretlen kórkép hiányában) nemhogy letiltották volna, hanem még biztosították is arról, hogy ne tiltsa, hadd játsszon, mert még rosszabb lesz; szociális szempontból is fontos, hogy játsszon és ismerje a játékokat..stb.

Édesanyja rengeteget olvasott a témáról, végül minden eszközt elnémított otthon. Márk iskolája nem segített a képernyőmentesség megteremtésében, ezért iskolát kellett váltani. Végül egy bentlakásos intézménybe került, ahol biztosítani tudták tanulását, gyógyulását.[..]

A legtöbb iskola ki van tömve ezekkel a cuccokkal – mesélte elkeseredve. Vagyis a lovak közé dobják a gyeplőt…

Mark-nál addigra egyértelművé vált, hogy nem tudja kordában tartani szenvedélyét. A csupán iskolai használat kizárt. Otthon is hazudott, azt mondta a lecke megírásához kell neki a gép, amiről később kiderült nem volt valós. Ehelyett üveges tekintettel szörfölt a neten, semmi nem volt drága, hogy újra a derengő fény közelébe kerülhessen.

[..] Immár egy éve a bentlakásos iskola és teljes megvonás jóvoltából Mark újra a régi lett, jelentősen javult az állapota, továbbtanuláson gondolkodik. A szülőkkel és tanáraival együttműködve épp azon tervet dolgozzuk ki, hogyan vezessük fokozatosan vissza a számítógépet az életébe és az otthoni, valamint iskolai körülmények miként biztosítsák a lehető legjobb visszailleszkedést számára.”

Dr.Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

Panic photo created by freepik – www.freepik.com

Pszichológiai rendellenességek, cukorbetegség.

máj 22, 2022 | digitális függőség

A technológia rendkívül gyors fejlődésének van-e köze vajon egyes betegségek kialakulásához? A cukorbetegséget miként hasonlíthatjuk össze a digitalizáció hatásaival?

„Amíg régen a természet közelsége biztosította az életben maradást (vadászó, gyűjtögető életmód, majd később a mezőgazdasági munkák, túlnyomórészt falusias környezet), ma már az emberiség nagyobb része városban él, teljes közelségben a digitalizációval. Az óriási, ugrásszerű technikai fejlődéshez az emberi szervezet azonban nem képes ilyen gyorsan alkalmazkodni. Sok idegtudós és pszichológus szerint emiatt terjednek robbanásszerű tempóban a fejlődési és pszichiátriai rendellenességek.

Dr. James Neel, a University of Michigan orvosprofesszora, hasonlóságot vélt felfedezni a fenti tézis és a cukorbetegség gyors terjedését magyarázó „takarékos gén” elméletével. Eszerint a zsírtárolást befolyásoló felelős gén, az evolúciós alkalmazkodás során sok ezer év alatt alakult ki, hogy az ember túlélje azokat az időszakokat, amikor nincs mit ennie.

A szervezetünk azonban képtelen alkalmazkodni az utóbbi évek során átalakult étkezési szokásokhoz, kalóriában, mesterséges adalékanyagokkal, színezékekkel, tartósítószerekkel dúsított táplálkozáshoz, melynek hozadéka számtalan betegség, kóros elhízás, cukorbaj, szívproblémák.

A technológia felgyorsulása által kiváltott emberi szervrendszeri, -idegrendszeri hatás is hasonlóképpen működik, a szervezetünk nem képes ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni és számos pszichés betegség lett a következménye. Felnőttek is megsínylik az átalakulást, a gyerekek jóval súlyosabban. Figyelemzavar, függőség, hangulati, -és viselkedésbeli változások, stb.

Az egészségügyi gondokon túl a modern, képernyőalapú média, – túl sok ingert kibocsátó gyorstüzelő alaptulajdonsága azt a hatást váltja ki, hogy a kicsiknek már nincs türelme a természethez, még akkor sem, ha lehetőségük volna találkozni vele.

Ha egy gyerek nem tapasztalthat meg valamit közvetlenül, de legalább olvas róla, akkor az beindíthatja a fantáziáját. Ám ha a gyerek képzeletét megbéklyózzák, és a kétdimenziós képernyő passzív figyelésére kárhoztatják, akkor csupa kész élmény várja.

Amíg az írott szó képeket szül, és a képzelőerő ezáltal működik és fejlődik, addig a multimédiás narratíva aprólékosan jelenít meg mindent, feleslegessé téve a „belső szemet”.

Ennél is rosszabb, hogy a képernyőn megjelenő látvány tompítja az érzékeinket. A Német Pszichológiai Társaság és az Universitat Tubingen által 20 éven keresztül, rendszeresen ismételt kutatás szerint érzékszerveink meghökkentő tempóban, évente 1%-ot romlanak.

Joseph Chilton Pearce, 2002-ben megjelent a The Biology of the Transcendence (A transzendencia biológiája) c. könyvében sokat ír erről a kutatásról.

A vizsgálatokról szóló beszámoló szerint egyre brutálisabb benyomásra van szükség ahhoz, hogy agyunk érzékelje az ingert. Elég ha csak a saját világunkban körülnézünk, az erőszakos hatást egyre több villódzó fény, és egyre több fülsértő hang szállítja: a reklámokban, a filmekben, az életünkben csak azért, hogy tompuló figyelmünket megragadják.

„De nyugi! Pánikra semmi ok!” – legalábbis ezt állítják a nagy technikai cégek, az épp ránk tukmált árura, szerintük ez mind oktató hatású.

A jó szándékú szülő pedig elhiszi, hogy az iPad, tablet, okostelefon és Minecrafthoz hasonló hipnotikus erejű videojátékok kiváló oktatási segédeszközök, amelyektől a gyerekek csak okosabbak lesznek.”

A könyvben számos tech-óriásról és gyermekeiről tesz említést az író, akik nyíltan felvállalták, hogy gyermekeik bizony szigorúan NEM használhatták a számítógépet legalább 12 éves korukig. (Bill Gates, Steve Jobs, a Google-t alapító Sergey Brin és Larry Page, az Amazont megteremtő Jeff Bezos, a Wikipediát létrehozó Jimmy Wales, mind technikaellenes, vagy annak használatát korlátozó Waldorf iskolába járt).

„Sok szülő attól tart, hogy gyermeke lemarad a többiek mögött, ha korlátozza a digitális időtöltést. Emiatt nem kell aggódnunk, hiszen a Google és az összes cég arra törekszik, hogy termékei használata a lehető legegyszerűbb, még agyhalottak számára is elérhető legyen.Semmi okunk azt feltételezni, hogy egy gyerek később ne jönne rá, hogy működik a rendszer.

[..]Szeretném, ha egyértelmű volna: nem vagyok technikaellenes és a könyv sem az: még a mindennapi használatra és a tanulási segédeszközként való alkalmazásra sem mondanék nemet. Csupán a túl korai kezdetet kárhoztatom.[..]

A képernyő hiperéberré, túl aktívvá tesz és károsítja a kisgyerekek agyát, mert az még nem tart ott a fejlődésben, hogy kezelni tudja a hirtelen megemelkedő ingerszintet. Először érett agyra és a velejáró összes kognitív (tudatos), figyelmi, nyelvi, érzelmi, térérzékelési és valóság-ellenőrzési szellemi képességre van szüksége az embernek és csak azután léphet túl rajtuk, hogy kezelni tudja a túlzott ingerhatásokat és a realitás elbizonytalanodását.

[..] A szülőket azonban mással is etetik: aki azt szeretné, hogy gyermeke ne maradjon le a legjobb iskolák felé vezető versenypályán, az a lehető leghamarabb jusson a lehető legtöbb digitális eszközhöz, még akkor is, ha a tudomány ezt az elvárást nem támasztja alá, viszont bőven szállítja a bizonyítékot az ellenkezőjére.

Igazából ez itt a lényeg. Akár tetszik, – akár nem, a valóság az, hogy a képernyő rabszolgaságra építő kultúránkban függőséget okozó, a gondolkodást átalakító elektronikus kábítószerrel etetjük a legártatlanabbakat és legsebezhetőbbeket.”

Dr. Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai JaffaKiadó

Blood sugar photo created by xb100 – www.freepik.com

Csajos bajok, facebook depresszió, öngyilkosság

máj 12, 2022 | bántalmazás, digitális függőség

„Azt már megfigyelték, hogy a gyerekek digitális szokásai nemi alapon is különválaszthatók. A videojáték a fiúk „kokainja”, a lányokat pedig inkább a közösségi média és az üzenőprogramok használata kábítja. A közösségi oldalak használata felerősíti a lányok közötti közösségi dinamikát.”

Egyre korábban válnak kamaszokká, ez normális, bármennyire nem akarjuk. A kamaszkor összes hozadékával együtt egyre korábban tapasztaljuk meg általuk a digitális világ okozta hatásokat, amit az emberi, inkább a kamaszok agya nem képes követni. Nem képesek felmérni a veszélyeket, nem számolnak a következményekkel. Nem azért, mert felelőtlenek, vagy mert nincsenek megnevelve, hanem mert egyszerűen ennyit tud az agyuk ebben a korban. https://tudatosgeneracio.hu/agymukodes-idegsejtek-kamaszkorban/

„A bizonytalanság feldagad, a gonoszkodó netes hatalmaskodások tweetelve és retweetelve virtuális visszhangot vernek, miközben romlik a szocializáció minősége és növekszik az egyéni elszigetelődés. Az ún. Facebook -depresszió és a kamasz lányok között járványként terjedő öngyilkosság, mind a netes hatalmaskodás, a cyberbullying következménye, a közösségi média mellékterméke.”

Az öngyilkossági terveket dédelgető kiskorúak közül a legtöbben a neten kerülnek bajba: bántják őket, rossz helyre megy az erotikus levelezésük, fontos barátok visszavonják a netes barátságot.

– Nem akarok élni!
– Miért? – kérdeztem az íróasztalom mögül, a kékre festett hajú lányt. – írja A képernyő rabjai c. könyvében Dr. Nicholas Kardaras.
– Egy fiú, aki tetszett, akivel jártam..kirakott rólam egy képet, amit csak neki szántam. Egy meztelen képet. Az Instagramra. Most van egy oldal a képeimmel, mindenki rajtam röhög, ezt már nem bírom ki!

Egy másik lány, „Emily-t”, nem a bizalmas felvételek széleskörű elterjedése törte meg, hanem az anyja, aki azzal fenyegette, hogy minden közösségimédia-hozzáféréstől eltiltja. Épp a rendelőmben ült, amikor megkapta anyja sms-ét, hogy örökre elzárja tőle az okostelefonját és számítógépét. Emily hirtelen remegni, hüppögni és hiperventilálni kezdett, próbáltam megnyugtatni. Légzése felgyorsult, elragadta a pánikroham, egész testében remegve, lihegve sírta: – de akkor egyedül leszek!…- egyedül..teljesen egyedül! Előre-hátra dülöngélt, egyetlen porcikája sem maradt nyugton.

Szinte kézzelfoghatóvá vált az egzisztenciális szorongás, a magánytól való rettegés, amit telefonja elvesztése szimbolizált számára.

Mire az anyja megérkezett, a lány azt mondta, felakasztja magát. Ezzel a mondattal el is intézte magának a pszichiátriai kezelést, ahol több hétig vendégeskedett erős nyugtatók hatása alatt. Emily egy csinos, gyorsan barátkozó, nyitott lány volt és könnyen alkalmazkodott, a mikor egy új iskolába került. Sajnos túlságosan be akart olvadni az új társaságba, emiatt tudta beszippantani a közösségi média örvénye és a vele járó összes baj. A telefon a mentőövet, a társas kapcsolatokhoz való csatlakozás lehetőségét jelentette számára, egyértelműen függött a mobiljától, ráadásul a szorongásait is eloszlatta. Épp olyan kétélűen működött, mint a Xanaxhoz hasonló nyugtatók, antidepresszánsok: hatékonyan csökkentik a szorongást, de túl könnyű rájuk szokni. Ha használatukkal egyidőben nem kezelik a szorongást kiváltó eredeti okot, (traumát, negatív önképet), akkor az nőni fog és a gyógyszerfüggőség fokozódhat.

A közösségi média sem működik másképp: átmenetileg enyhíti a magány és elszigeteltség érzését, de nem kezeli a mögötte álló, valóságos kapcsolatok utáni vágyat. Ilyen esetek egyre gyakrabban bukkannak fel már az általános iskola felső tagozatában is, és sajnos jó néhányszor előfordult már, hogy a kamaszok a közösségi médiával kapcsolatos, vagy az által kiváltott problémáik miatt valóban öngyilkosságot követtek el.

Ne feledjük, ha valaki ellöki magától az életét, akkor ott egészen biztosan fennáll az az érzelmi, vagy pszichológiai sebezhetőség, amely kiszolgáltatottabbá teszi a közösségi médián keresztül érkező megszégyenítés vagy bántalmazás negatív hatásainak. A közösségi média elsősorban meglévő folyamatokat gyorsíthat, vagy erősít fel.

Néhány példa a könyvből röviden:

Megan Meier (1992-2006): Túlsúlyos, figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral és depresszióval küzdő 14éves lány, önértékelési problémák miatt barátok hiányában.

Egyszer csak megtalálta őt a MySpace-n egy Josh nevű, 16 éves srác, akivel összebarátkoztak. Josh csinosnak tartotta őt, barátságuk kezdett átalakulni. Azonban egy idő után Josh megváltozott, egyre gonoszabb levelek érkeztek tőle, nem akart barátkozni a lánnyal. A fájdalmas időszakban betalált a végzetes üzenet: „A világ jobb hely lenne nélküled.” A szülei számára azonban ez a megrázkódtatás nem volt elég: kiderült, hogy a Josh nevű fiú nem létezett, MySpace fiókját a szomszéd kamaszlányai – Ashley és Drew, azelőtt Megan egy régi barátnője készítette.

Jessica Logan (1990-2008): Végzős, 18 éves diáklány egy meztelen képet küldött magáról barátjának. Szakításuk után több száz kamaszhoz jutott el a kép, a netes bántalmazás szöveges üzenetekben is folytatódott.

Ryan Halligan (1989-2003): Sajátos nevelési igényű (SNI) srác volt, az iskolai heccek örök céltáblája. Sajnos egyszer elmesélt magáról egy kellemetlen történetet az új barátjának és a pletyka azonnal elterjedt, hogy Ryan meleg. Egy egész nyári piszkálódás után azonban úgy tűnt, hogy a történtek ellenére alakulóban van egy csinos lánnyal való kapcsolata. De nem! A lány a haverokkal tervelte ki a hazugságot és intim információkat szedtek ki belőle, amit azonnal továbbosztottak. 2003. október 7-én Ryan véget vetett életének. Apja nem sokkal később megtalálta az összes üzenetet. Rájött arra, hogy „ha a technikát fegyverként használják, akkor az sokkal hatékonyabb és fájdalmasabb, mint azok, mint amilyeneket mi használtunk gyerekkorunkban.”

Dr.Nicholas Kardaras(2017) A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

Számos hasonló, rettenetes történetet ír még a könyv hasonló példákkal, amelyekkel bántalmazhatják gyerekeinket. Nem mernek szólni, mert szégyellik, vagy fenyegetve vannak, azonban nem tudnak ekkora teherrel megküzdeni. Nagyon fontos a szülői jelenlét és figyelem, mert a bántalmazásra utaló jeleket muszáj észrevenni az amúgy is labilis érzelemvilágú gyermekeinken. Nem könnyű, de amíg fel nem nőnek és agyban is érettek nem lesznek, addig a mi felelősségünk figyelni rájuk. Fontosabbak ŐK, mint bármilyen karrier és szülői önmegvalósítás, ha az a velük eltöltött idő és figyelem rovására megy, mert nem tudhatjuk milyen hatások érik őket nap, mint nap.

De mégis hogyan előzzük meg a bajt?

Mivel rendkívüli módon szívja agyuk az információkat, – annak ellenére, hogy átalakuláson mennek épp keresztül-, így az elsődleges megoldás, hogy beszéljünk velük erről minél gyakrabban. Akkor is, ha látványosan unják és legyintenek!

1. Mondjuk el nekik, hogy a cyberbullying (online zaklatás) ugyanolyan bántalmazásnak minősül, mintha az iskolában bántanák személyesen.

2. Ami egyszer felkerül a netre, az ott is marad! Soha ne adjon ki magáról SENKINEK bizalmas fotót, videót, egyéb szöveges tartalmat, amit később megbánhat, mert ezeket bármikor láthatja az egész suli, hiszen a tinik körében elég egy gyors összeveszés is a legjobb barátnővel.

3. Ha idegennel ismerkedne, (sajnos elkerülhetetlen) mindig legyen gyanakvó és ne adjon meg magáról konkrét adatokat.

4. BÁRMI baj történik, TUDJA, hogy a szülők mellette állnak és hozzájuk fordulhat! Mindenképp forduljon olyan felnőtthöz, akiben megbízik, legyen az szülő, edző, kedvenc tanár, coach, stb. Ha nem mer felnőtthöz fordulni, akkor hívja a kék vonalat 116-111, ahol biztosan segítséget fog kapni.

Az online bántalmazásnak következménye mindig van, egyrészt; mentális, pszichés betegséges mellett fizikai tünetekkel is járhat. Másrészt büntetendő, vagyis bűncselekményt követ el, aki ily módon bántalmaz. A Büntető Törvénykönyv (Btk) 2012. évi C. törvényének XI.fejezete tartalmazza a 12-18 éves korosztányra vonatkozó szabályokat, a XXI.fejezet pedig a zaklatásra vonatkozó büntetéseljárási rendszert.

www.freepik.com/photos/phone-addiction

« Régebbi bejegyzések