Nem is gondolnánk, mennyien járnak pszichológushoz, vagy pszichiáterhez. Utóbbihoz azért, mert gyógyszerre van szükség a mindennapok nehézségeinek leküzdésében. De vajon egy kamasznak miért van szüksége gyógyszeres kezelésre? Egy rövid történettel elmesélem, hogyan lehet idáig eljutni.

„Kétségbeesett e-mail érkezett egy ismert Los Angeles-i színésznőtől: segítséget kért, 17 éves fia, „Mark” miatt. A fiú semmiben sem szenvedett hiányt, addigra már 13 pszichiáternél jártak,  – kevés sikerrel.

Mark ötéves korában találkozott a számítógéppel, a szülők pedig úgy gondolták, ezzel a szellemi fejlődését elősegítik. A kisfiúnál ehelyett olyan mértékű függés alakult ki, hogy az fokozatosan tönkretette az életét. Az anyja mesélte, hogy a srác kiskorától kezdve szinte kifordult önmagából, amikor egy digitális eszköz a közelébe került, még az autó műszerfalára helyezett GPS is megbabonázta.

[..] Amikor pedig 10évesen felfedezte a videojátékokat, minden véget ért. Pénzt lopott az anyjától, hogy új játékot, vagy konzolt vehessen. Ha nem engedték játszani, erőszakos és agresszív lett. Az iskola és a korábbi hobbijai már egyáltalán nem tudták felkelteni az érdeklődését. Régebben nagyon szeretett dobolni, ma már hozzá sem nyúl a felszereléséhez…egyszerűen más gyerek lett belőle.

A szakemberek (viszonylag új, ismeretlen kórkép hiányában) nemhogy letiltották volna, hanem még biztosították is arról, hogy ne tiltsa, hadd játsszon, mert még rosszabb lesz; szociális szempontból is fontos, hogy játsszon és ismerje a játékokat..stb.

Édesanyja rengeteget olvasott a témáról, végül minden eszközt elnémított otthon. Márk iskolája nem segített a képernyőmentesség megteremtésében, ezért iskolát kellett váltani. Végül egy bentlakásos intézménybe került, ahol biztosítani tudták tanulását, gyógyulását.[..]

A legtöbb iskola ki van tömve ezekkel a cuccokkal – mesélte elkeseredve. Vagyis a lovak közé dobják a gyeplőt…

Mark-nál addigra egyértelművé vált, hogy nem tudja kordában tartani szenvedélyét. A csupán iskolai használat kizárt. Otthon is hazudott, azt mondta a lecke megírásához kell neki a gép, amiről később kiderült nem volt valós. Ehelyett üveges tekintettel szörfölt a neten, semmi nem volt drága, hogy újra a derengő fény közelébe kerülhessen.

[..] Immár egy éve a bentlakásos iskola és teljes megvonás jóvoltából Mark újra a régi lett, jelentősen javult az állapota, továbbtanuláson gondolkodik. A szülőkkel és tanáraival együttműködve épp azon tervet dolgozzuk ki, hogyan vezessük fokozatosan vissza a számítógépet az életébe és az otthoni, valamint iskolai körülmények miként biztosítsák a lehető legjobb visszailleszkedést számára.”

Dr.Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

 

 

 

Panic photo created by freepik – www.freepik.com