„Az agy tinédzserkorban találkozik először a hormonokkal. Éppen ezért nem is tudja még, hogy milyen választ adjon a test erre az új kémiai koktélra. Olyan ez, mint amikor először (és remélhetőleg utoljára!) szippantunk bele egy cigarettába. Amikor letüdőzzük a füstöt, kipirul az arcunk; megszédülünk, és talán egy kicsit émelygünk is.
A tudósok jól tudják, hogy a legfontosabb nemi hormonok – a tesztoszteron, az ösztrogén és a progeszteron – fizikai változásokat idéznek elő a kamaszokban: elmélyül a hangjuk, a fiúk arcán szőr nő, a lányok melle megnő, és menstruálni kezdenek. E nemi hormonok gyermekkorban mindkét nemben megtalálhatók. Ám a pubertás kezdetével a hormonok koncentrációja gyökeresen átalakul. A lányoknál az ösztrogén és a progeszteron mennyisége a menstruációs ciklussal változik. Mivel mindkét hormon azokhoz az anyagokhoz kapcsolódik, amelyek az agyban a hangulatot szabályozzák, egy boldog, vigyorgó tizennégy éves lány annyi idő alatt is összeomolhat érzelmileg, amíg becsukja a szobája ajtaját. A fiúknál a tesztoszteron különösen befogadó közegre lel az amigdalában, – az agy azon részében, amely a vészreakcióért, vagyis az agresszióért vagy a félelemért felelős. A kamaszkor végén a fiúk tesztoszteronszintje akár harmincszorosa is lehet a pubertás előtt jellemzőnek.
A nemi hormonok különösen a limbikus rendszerben, az agy érzelmi központjában aktívak. Ez részben megmagyarázza, hogy a kamaszok nemcsak ingatagok érzelmileg, hanem kifejezetten hajszolják az érzelmi szempontból megterhelő élményeket – a zokogást kiváltó könyvtől a halálfélelmet keltő hullámvasutazásig.
Ez a kettős átok – izgatott, ingerkereső agy, amely ugyanakkor még nem képes érett döntéseket hozni – erősen sújtja a tizenéveseket, olykor katasztrofális következményeket okozva magukra és a családjukra nézve.
A nemi hormonok már születésünkkor is a szervezetünkben vannak, de kb. tíz évig inaktívak.
Az aktivitás az ún. „csókpeptinnel” kezdődik. A pubertást egy hormonális dominójátszma indítja el; elsőként a hipotalamuszban, – az agy anyagcserét szabályozó részében egy gén előállít egyetlen fehérjét, a csókpeptint. Amikor ez a fehérje összekapcsolódik egy másik gén receptoraival – „megcsókolja” őket –, az inger hatására az agyalapi mirigy útjukra bocsátja a hormonokat. A tesztoszteron, az ösztrogén és a progeszteron megjelenése pedig aktiválja a heréket és a petefészkeket.
A kamaszokra például fokozottan hat a stressz, ami részben megmagyarázhatja, hogy miért a pubertás idején jelentkeznek a szorongással kapcsolatos rendellenességek, köztük a pánikbetegség is. Náluk sokkal gyakrabban alakulnak ki náluk stressz okozta betegségek és fizikai problémák, például nátha, fejfájás és émelygés.
A mai tizenévesek körében szinte járványszerűen terjednek a körömrágástól az evési zavarokig súlyosbodó tünetek.
Az emberiség történelmében még soha nem árasztotta el a tizenéveseket ennyi információ a családból, az iskolából, a kortársaktól, és végül, de nem utolsósorban a médiából és az internetről.”
Frances E. Jensen MD és Amy Ellis Nutt, (2016) A kamasz agy Libri Kiadó Budapest
A hormonokkal megmagyarázhatjuk a jelenséget, igazolást találhatunk a viselkedésre, de emellett nekünk, felnőtteknek óriási felelősségünk van a helyes útra való terelésükben. Megbízható családi háttérre, (- akár mozaik, – akár egyszülős) sok-sok beszélgetésre, elfogadásra van szükségük, még ha olyan szúrósak is, fontos nekik a biztonság, szülői minta és a SZERETET.