A technológia rendkívül gyors fejlődésének van-e köze vajon egyes betegségek kialakulásához? A cukorbetegséget miként hasonlíthatjuk össze a digitalizáció hatásaival?
„Amíg régen a természet közelsége biztosította az életben maradást (vadászó, gyűjtögető életmód, majd később a mezőgazdasági munkák, túlnyomórészt falusias környezet), ma már az emberiség nagyobb része városban él, teljes közelségben a digitalizációval. Az óriási, ugrásszerű technikai fejlődéshez az emberi szervezet azonban nem képes ilyen gyorsan alkalmazkodni. Sok idegtudós és pszichológus szerint emiatt terjednek robbanásszerű tempóban a fejlődési és pszichiátriai rendellenességek.
Dr. James Neel, a University of Michigan orvosprofesszora, hasonlóságot vélt felfedezni a fenti tézis és a cukorbetegség gyors terjedését magyarázó „takarékos gén” elméletével. Eszerint a zsírtárolást befolyásoló felelős gén, az evolúciós alkalmazkodás során sok ezer év alatt alakult ki, hogy az ember túlélje azokat az időszakokat, amikor nincs mit ennie.
A szervezetünk azonban képtelen alkalmazkodni az utóbbi évek során átalakult étkezési szokásokhoz, kalóriában, mesterséges adalékanyagokkal, színezékekkel, tartósítószerekkel dúsított táplálkozáshoz, melynek hozadéka számtalan betegség, kóros elhízás, cukorbaj, szívproblémák.
A technológia felgyorsulása által kiváltott emberi szervrendszeri, -idegrendszeri hatás is hasonlóképpen működik, a szervezetünk nem képes ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni és számos pszichés betegség lett a következménye. Felnőttek is megsínylik az átalakulást, a gyerekek jóval súlyosabban. Figyelemzavar, függőség, hangulati, -és viselkedésbeli változások, stb.
Az egészségügyi gondokon túl a modern, képernyőalapú média, – túl sok ingert kibocsátó gyorstüzelő alaptulajdonsága azt a hatást váltja ki, hogy a kicsiknek már nincs türelme a természethez, még akkor sem, ha lehetőségük volna találkozni vele.
Ha egy gyerek nem tapasztalthat meg valamit közvetlenül, de legalább olvas róla, akkor az beindíthatja a fantáziáját. Ám ha a gyerek képzeletét megbéklyózzák, és a kétdimenziós képernyő passzív figyelésére kárhoztatják, akkor csupa kész élmény várja.
Amíg az írott szó képeket szül, és a képzelőerő ezáltal működik és fejlődik, addig a multimédiás narratíva aprólékosan jelenít meg mindent, feleslegessé téve a „belső szemet”.
Ennél is rosszabb, hogy a képernyőn megjelenő látvány tompítja az érzékeinket. A Német Pszichológiai Társaság és az Universitat Tubingen által 20 éven keresztül, rendszeresen ismételt kutatás szerint érzékszerveink meghökkentő tempóban, évente 1%-ot romlanak.
Joseph Chilton Pearce, 2002-ben megjelent a The Biology of the Transcendence (A transzendencia biológiája) c. könyvében sokat ír erről a kutatásról.
A vizsgálatokról szóló beszámoló szerint egyre brutálisabb benyomásra van szükség ahhoz, hogy agyunk érzékelje az ingert. Elég ha csak a saját világunkban körülnézünk, az erőszakos hatást egyre több villódzó fény, és egyre több fülsértő hang szállítja: a reklámokban, a filmekben, az életünkben csak azért, hogy tompuló figyelmünket megragadják.
„De nyugi! Pánikra semmi ok!” – legalábbis ezt állítják a nagy technikai cégek, az épp ránk tukmált árura, szerintük ez mind oktató hatású.
A jó szándékú szülő pedig elhiszi, hogy az iPad, tablet, okostelefon és Minecrafthoz hasonló hipnotikus erejű videojátékok kiváló oktatási segédeszközök, amelyektől a gyerekek csak okosabbak lesznek.”
A könyvben számos tech-óriásról és gyermekeiről tesz említést az író, akik nyíltan felvállalták, hogy gyermekeik bizony szigorúan NEM használhatták a számítógépet legalább 12 éves korukig. (Bill Gates, Steve Jobs, a Google-t alapító Sergey Brin és Larry Page, az Amazont megteremtő Jeff Bezos, a Wikipediát létrehozó Jimmy Wales, mind technikaellenes, vagy annak használatát korlátozó Waldorf iskolába járt).
„Sok szülő attól tart, hogy gyermeke lemarad a többiek mögött, ha korlátozza a digitális időtöltést. Emiatt nem kell aggódnunk, hiszen a Google és az összes cég arra törekszik, hogy termékei használata a lehető legegyszerűbb, még agyhalottak számára is elérhető legyen.Semmi okunk azt feltételezni, hogy egy gyerek később ne jönne rá, hogy működik a rendszer.
[..]Szeretném, ha egyértelmű volna: nem vagyok technikaellenes és a könyv sem az: még a mindennapi használatra és a tanulási segédeszközként való alkalmazásra sem mondanék nemet. Csupán a túl korai kezdetet kárhoztatom.[..]
A képernyő hiperéberré, túl aktívvá tesz és károsítja a kisgyerekek agyát, mert az még nem tart ott a fejlődésben, hogy kezelni tudja a hirtelen megemelkedő ingerszintet. Először érett agyra és a velejáró összes kognitív (tudatos), figyelmi, nyelvi, érzelmi, térérzékelési és valóság-ellenőrzési szellemi képességre van szüksége az embernek és csak azután léphet túl rajtuk, hogy kezelni tudja a túlzott ingerhatásokat és a realitás elbizonytalanodását.
[..] A szülőket azonban mással is etetik: aki azt szeretné, hogy gyermeke ne maradjon le a legjobb iskolák felé vezető versenypályán, az a lehető leghamarabb jusson a lehető legtöbb digitális eszközhöz, még akkor is, ha a tudomány ezt az elvárást nem támasztja alá, viszont bőven szállítja a bizonyítékot az ellenkezőjére.
Igazából ez itt a lényeg. Akár tetszik, – akár nem, a valóság az, hogy a képernyő rabszolgaságra építő kultúránkban függőséget okozó, a gondolkodást átalakító elektronikus kábítószerrel etetjük a legártatlanabbakat és legsebezhetőbbeket.”
Dr. Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai JaffaKiadó
Blood sugar photo created by xb100 – www.freepik.com