Kamaszok és a dohányzás

Kamaszok és a dohányzás

Miért veszélyesebb, ha a kamasz dohányzik, mint a felnőtt?

Azt már tudjuk, hogy a kamaszok és a felnőttek agya különböző. Életciklusuknak megfelelő alvásmegvonás is fokozott dohányzást von maga után, amely különféle kognitív (tudatos) és viselkedésbeli problémához vezet. Például ADHD, (figyelemhiányos hiperaktivitás), emlékezetzavar, sőt az alacsonyabb IQ is jellemző. 

Az elmúlt időszakban a dohányzás ugyan valamelyest csökkent, de ha mégis szokássá vált, a kamaszoknak sokkal nehezebb leszokni róla, erre magyarázat az előző cikkben – https://tudatosgeneracio.hu/gyerekek-kamaszok-es-a-net/  a függőségre való hajlam kialakulásáról szóló agyi-kémiai összefüggések. 

Frances Jensen: A kamasz agy c. könyvében ír arról, mely kutatások bizonyítják az alacsonyabb IQ és dohányzás közötti kapcsolatot, valamint azokét is vizsgálták, akik ugyan nem dohányoztak, de dohányzó környezetben nőttek fel, passzív dohányosként. „Tüdő és idegrendszeri károsodás mellett megfigyelték a rosszabb olvasási, matematikai, térérzékelési eredményeket is.  Kamasz és felnőtt patkányokon vizsgálták az agyi aktivitást a nikotin beadása után. SA kamaszok agya azonnal működésbe lépett, míg a felnőttek minimális mértékben reagáltak.

Mi lehet ennek az oka? Az egyik fontos tényező, hogy a növekedésben lévő agyra ható anyagok korai megismerése megváltoztathatja az ingerületátvivő anyagok és szinapszisaik kialakulását. A Duke kutatói kimutatták, hogy a patkányoknál a nikotin kamaszkori kipróbálása károsítja az agyban szerotonint előállító pályákat. Ennek következtében csökken a szerotonin mennyisége, és mivel a szerotoninhiány a depresszió egyik legfontosabb velejárója, ez magyarázhatja, hogy a tizenévesként erős dohányosoknál gyakrabban jelentkezik depresszió. 

A kamasz agya már néhány cigaretta elszívása után is átalakulásba kezd, új nikotinreceptorokat hoz létre, még nehezebbé téve a leszokást.”

A nikotinfüggőség kiemelten jellemző a hangulatzavaros emberekre. 

Sőt, a legújabb kutatások szerint a dohányzás és a függőség kifejezetten előidézheti a hangulatzavarokat, különösen a depressziót.

Aki kamaszkorban szokik rá a dohányzásra, az alkohollal is háromszoros valószínűséggel ismerkedik meg, és mivel a nikotin hosszú távú bevitele növeli az alkohollal kapcsolatos ingerküszöböt, több alkoholra van szükség ugyanazon hatás eléréséhez. Nem meglepő tehát, hogy a dohányosokból tízszeres valószínűséggel válik alkoholista. 

Ha a tizenéves már régóta elindult ezen az úton, sokkal komolyabb hatást vált ki nála az alkohol, és sokkal nagyobb a késztetés az újbóli kipróbálásra, mint az e szokásba éppen csak belekóstoló felnőtteknél. Sajnos e késztetés a tinédzserek éretlen agykérgével párosulva katasztrofális következményekhez vezethet.

Akkor hogyan téríthetjük le erről az útról tinédzserkorú fiainkat és lányainkat? 

Először is ismerjük el, hogy a dohányzás vonzó a kamaszok szemében. 

Valószínűleg magunk is kipróbáltuk, és remélhetőleg még az elején megálltunk és nem kísérleteztünk tovább. 

A tinédzserkori dohányzás az 1950-es évek óta a szülőkkel szembeni lázadás jelképe, és a barátkozást is megkönnyíti. Ráadásul újdonságot jelent, valami mást, és már csak ezért is csábító. 

Mielőtt dohányzással gyanúsítjuk tinédzser gyerekeinket, beszélgessünk el velük. Higgadtan kérdezzük meg, hogy dohányzik-e valamelyik barátjuk. Meséljük el nekik, hogy hogyan hat a dohány fejlődésben lévő agyukra, ezzel is hangsúlyozva, hogy a dohányzás elkerülése a józan döntés. 

Mondjuk el, hogy minden egyes cigaretta arra készteti az agyukat, hogy többet és többet akarjon. Az a legfontosabb, hogy tisztelettel bánjunk velük, higgyük el, hogy képesek bizonyos tények megértésére. 

Emlékeztessük őket, hogy a dohány megsárgítja a fogukat, bűzlik tőle a hajuk, a ruhájuk és a leheletük, krónikus köhögést okoz, sportolásnál pedig zihálnak majd tőle. Említsünk meg olyan hírességet, rokont vagy barátot, aki a dohányzás közvetlen következményeként küzdött súlyos egészségügyi problémákkal.

 A tinédzserek nehezen gondolnak a jövőre, mert az agyuk még nem képes a hosszú távú következmények megfontolására, de ettől még emlegessük csak a hatásokat, újra és újra ismételgessük nekik. Lehet, hogy legyintenek, lehet, hogy befogott füllel kisétálnak a szobából, de bizton állíthatom, hogy mondanivalónk eljut a tudatukig. Hiszen mondtam már, ebben a korban semmit nem engednek el a fülük mellett.

Ha már nincs mit tenni, mert tinédzserünk már rászokott a dohányzásra, kérjük meg, hogy legalább fontolja meg a füstmentes dohány, az elektronikus cigaretta vagy a szegfűszeges cigaretta használatát. Persze ezek sem ártalmatlanok, de mégiscsak jobbak, mint az eredeti. És mindennél fontosabb, hogy jó példával járjunk elöl. Ha magunk is dohányzunk, ne prédikáljunk füstmentességről.”

Frances E.Jensen és íamy Ellis Nutt(2017) A kamasz agy Libri Kiadó

E-cigeretta, Elf Bar

Az e-cigeretta nikotinmentes változatával kapcsolatban elég ellentmondásosak voltak a vélemények. Ezek ösztönözték a houstoni Baylor College of Medicine szakembereit, hogy megvizsgálják az e-cigaretta gőzének és a hagyományos dohányfüst tartós belélegzésének a tüdőfunkcióra gyakorolt hatásait. Journal of Clinical Investigation folyóiratban közölt tanulmányuk megállapította, hogy egereken végzett megfigyelésük alapján, az e-cigaretta gőzének tartós belélegzése – még nikotin nélkül is – negatív hatással lehet a tüdő normál működésére.

A kutatók a tüdőben a lipidek rendellenes felhalmozódását fedezték fel. Ez a zsíros felhalmozódás nem az e-cigarettában található összetevőből – például oldószerből vagy olajból – ered, hanem a szervezet reakciójaként jelentkezett, a gőz belélegzésének hatására alakult ki. A kutatók megállapították, hogy a lipidek túlzott mértékben halmozódnak fel a makrofágokban, azokban a sejtekben, amelyek feladata, hogy felismerjék és elpusztítsák a tüdőbe kerülő káros organizmusokat. Ez a felhalmozódás megakadályozta, hogy a makrofágok megfelelően reagáljanak a fertőzésekre. Az emberekre nézve ez azt jelentheti, hogy egy betegségnek nagyobb valószínűséggel lesz negatív hatása, mint egészséges makrofág populáció esetén lenne.

A makrofágok az első védelmi vonalat képviselik a vírusfertőzések, például az influenzavírus által okozott fertőzések ellen – magyarázza dr. Hidvégi Edit. Az egereken végzett kísérlet eredményei tehát azt mutatják, hogy a nikotintól függetlenül az e-cigaretta gőzének tartós belélegzése rontja a tüdő működését és károsítják a védekező képességét.

tudokozpont.hu/hirek/a-nikotinmentes-e-cigaretta-is-artalmas

Az Elf Bar a dohányzás legújabb felfedezése. Magyaroszágon tiltott a használata, de nagyon könnyen lehet neten rendelni. Ez egy akkumulátorral ellátott, eldobható,  folyadékkal feltöltött e-cigaretta, mely többféle ízben rendelhető. Fume, Magic Bar, Manórúd néven is ismert termék. Egyelőre nem tudni milyen összetevőket tartalmaz pontosan, de a vizsgálatok során már kiderült, hogy nikotintartalma akár 16 doboznyi cigarettának is megfelel. – mondta a NAV ellenőrzési szakfőigazgatója. 

portfolio.hu/gazdasag/20220615/az-elf-bar-birtoklasa-is-torvenyellenes-550785

 freepik.com/photos/street-fashion’>Street fashion photo created by wirestock

A kamaszok agya olyan, mint egy Ferrari

A kamaszok agya olyan, mint egy Ferrari

A kamaszok agyával nem túl régóta foglalkozik a tudomány. Korábban leginkább a kisgyermekkori és az öregkori szakaszban lévő agyműködést, annak feljődését vagy hanyatlását vizsgálták. A kamaszokról azt gondoltuk, hogy csak a hormonok okozzák a változékony viselkedésüket. Erre most rácáfolok az alábbi cikkel.

 

„Az emberi test lenyűgöző, benne az agyunk a világ legcsodálatosabb és legösszetettebb része.  – írja könyvében E. Frances Jensen.

„A gyerekek és a tizenévesek agya befolyásolható, méghozzá jó okkal. Ahogy a kiscsibék az anyjuk után mennek, úgy az embergyerekek és a tizenévesek is a tapasztalataikra építenek, és ez nagyban befolyásolja, hogy felnőttként milyen szakmát választanak. Ha egy kirakóshoz hasonlítjuk, akkor ez egy olyan kirakós, ami még nincs összerakva. Az emberi test összes szerve közül az agy a legkevésbé fejlett születésünkkor, mindössze 40 százaléka a felnőttkori méretnek. Nem csak a mérete változik: a fejlődés során a belső szerkezete is átalakul. Az agy növekedése igen hosszú időt vesz igénybe.[..]

A kamaszok agyát nyugodtan nevezhetjük ellentmondásosnak. Kifejezetten sok benne a szürkeállomány (az agy alapvető építőkockáit jelentő idegsejtek), viszont kevés a fehérállomány (a fehérállományt alkotó idegrostok a csatornák, amelyek biztosítják az információáramlást az agy különböző részei között). Ezért hasonlíthatjuk a tizenévesek agyát egy vadonatúj Ferrarihoz: csillog-villog, útra kész, de még nem mentek vele tesztvezetésre.

[..] Másképpen fogalmazva: minden készen áll rajta, de még nem tudja, merre induljon. Ebből az ellentmondásból következik a zavaros kulturális üzenet. Azt feltételezzük, hogy aki felnőttnek látszik, az szellemileg is felnőtt. A kamasz fiúk borotválkoznak, a tizenéves lányok teherbe eshetnek, neurológiailag azonban egyikük sem áll még készen a főműsoridőre, vagyis a felnőttkorra.

Az is bizonyítja, hogy az agy súlyának kevés köze van a működéséhez – legalábbis az intellektus szempontjából –, hogy a női emberi agy kisebb, mint a férfi, a két nem IQ-ja azonban ugyanabba a tartományba esik. Albert Einstein, a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójának 1,2 kilós agya például egy kicsit könnyebb volt a normálisnál. Ugyanakkor a legfrissebb kutatások szerint egygrammnyi agyállományára az átlagnál több kapcsolódás jutott.

Agyműködés, idegsejtek

[..] Az emberi agy mérete összefügg az emberi koponya méretével. Az agynak ugyanis be kell férnie a koponyába. Az emberi fej huszonkét csontjából nyolc a koponyában található, és ezek legfontosabb feladata az agy védelme. Születéskor a koponyacsontokat csak lazán tartja össze a kötőszövet, hogy a baba feje összenyomódhasson egy kicsit a szülőcsatornában. A fejcsontok lazán kapcsolódnak egymáshoz és lyuk tátong köztük: ezek egyike a kutacs, az a puha rész, amely a születéskor még megtalálható, majd az első életév során bezáródik, ahogy a csontok összeforrnak. A fej mérete a születéstől hétéves korig nő a legtöbbet.

Az agy lebenyei: A. Az agy hátulról előrefelé érik. Az agy kérge a funkciók alapján több fő területre osztható.

Az agy kapcsolódásai fokozatosan haladnak az agy hátsó része felől az első része felé. Legutoljára a homloklebenyek kapcsolódnak össze. A tinédzserek agya csak 80 százalékban érett. A 20 százalékos rés, ahol a leglazábbak az összeköttetések, kulcsfontosságú, és nagyjából meg is magyarázza a tinédzserek zavarba ejtő viselkedését – hangulatingadozásaikat, ingerlékenységüket, ösztönösségüket és lobbanékonyságukat; a koncentrációra, a kitartásra és a felnőttek megértésére való képtelenségüket; valamint a kábítószer- és alkoholfogyasztás, valamint egyéb kockázatos tevékenységek kipróbálására irányuló hajlamukat. Amikor civilizált, intelligens felnőttnek tekintjük magunkat, elsősorban az agykéreg frontális és prefrontális részének mondhatunk köszönetet.”

A szerző egy nagyon szomorú és tanulságos esetet mutat be, amin keresztül láthatjuk, hogy mennyire fejletlen agyuk azon része, amelynek funkciója a felelős döntéshozatalban keresendő.

[..] Mivel a tizenévesek még nem használják teljes erőbedobással a homloklebenyüket, nem szabad meglepődnünk a kamaszokkal kapcsolatos, nap mint nap olvasható tragikus hibákon és baleseteken. A folyamat nem ér véget a tízes évek végére – ezért aztán még a főiskolai évek is nehezek.

….Egy barátom nemrégiben mesélt nekem a fia főiskolai csoporttársáról, Danről, aki világéletében rendes gyerek volt, nem sok fejfájást okozott a szüleinek. Népszerű volt, a gimnáziumi évek alatt kiválóan hokizott, a főiskolán a pénzügyi szakirányt választotta. Nyáron a barátom fiát felhívta Dan anyukája. Elmesélte, hogy Dan az előző éjszakán vízbe fulladt. Szórakozni ment a barátaival, ivott, majd valamikor hajnali három és négy óra között hazafelé tartottak, és a csapat – nyolcan voltak – le akarta hűteni magát, ezért megálltak a helyi teniszklubnál. A klub természetesen zárva volt, de egy zárt ajtó nem foghatott ki rajtuk. Mind a nyolcan átmásztak a kerítésen, hogy beugorjanak a medencébe. Már hazaértek, amikor valakinek eszébe jutott: „Hol van Dan?” Visszarohantak a klubba, de a barátjuk már arccal lefelé lebegett a medencében. Az orvosszakértő szerint a halál oka „akut alkoholmérgezés” miatt bekövetkezett vízbefúlás volt. Az egyik újságcikk olvastán a fejemet csóváltam: „A rendőrség arra kéri a gyerekeket és a szülőket, hogy az akár halálossá is válható kockázat vállalása előtt alaposan gondolják végig a potenciális veszélyforrásokat.”

 „Alaposan gondolják végig.”

Hányszor mondtuk ugyanezt tinédzserkorú fiainknak és lányainknak? Túl sokszor. Mégis, amint meghallottam Dan történetét, felhívtam a fiaimat, hogy nekik is elmeséljem. Jól véssétek az eszetekbe, mondtam nekik. Mindig ez a vége. Nem lehet egyszerre inni és úszni. És nem szabad az éjszaka közepén átmászni a kerítésen, vagy medencébe ugrani hét ugyancsak részeg baráttal.

[..]Nagyon fontos, hogy a szülők hogyan kezelik ezeket a tragikus történeteket, hogyan beszélnek róluk a gyerekeikkel. Soha ne mondjuk, hogy „Hálistennek, nem az én gyerekem volt az”. Vagy hogy „Az én gyerekem soha nem tenne ilyet”. Mert nem tudhatjuk. Inkább előzzük meg a bajt. Tömjük tele a fejüket valós történetekkel, valós következményekkel, majd mondjuk el ezeket újra és újra – a vacsoraasztalnál, a fociedzés után, a szolfézsóra előtt, és igen, akkor is, ha jelzik, hogy már ezerszer hallották. Emlékeztessük őket: bármikor megtörténhet ilyesmi, és nagyon sok olyan helyzet van, amely bajba sodorhatja őket, és rosszul végződhet.

Feledékenység, memória

Hogy miért fontos az ismétlés, azt éppen a tinédzserek agyának fejlődéséből érthetjük meg. A homloklebeny egyik végrehajtó funkciója az úgynevezett prospektív memória, amely segít észben tartani valamely jövőbeli tevékenység elvégzésére irányuló szándékunkat – például, hogy otthon, munka után vissza kell hívnunk valakit. A kutatások tanúbizonysága szerint a prospektív memória nemcsak, hogy összefügg a homloklebennyel, hanem éppen hat- és tízéves korunk között, majd a húszas éveinkben fejlődik tovább, és fokozódik a hatékonysága. Tíz- és tizennégy éves kor között azonban nem kerül sor jelentős fejlődésre. Mintha az agynak ez a része – hogy ne felejtsünk el megtenni valamit – nem tartana lépést a tinédzserek növekedésével és fejlődésével.

[…]Multitasking – egyszerre több dologra képesek figyelni. Vagy mégsem?

A homloklebeny mögött található falcsonti lebeny felelős az asszociációkért és azért, hogy a különböző feladatok között váltani tudjunk; márpedig a kamaszok agyában ez az érés is későn következik be. A feladatok közötti váltásra folyamatos igény van a mai, információkkal túlterhelt világban, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a multitasking (figyelemmegosztás) – amikor két, kognitívan összetett tevékenységet végzünk egyszerre – valójában csak legenda. A rágózás és közben valamely más tevékenység végzése nem multitasking, mert a rágózáshoz nincs szükség kognitív (tudatos) fókuszra. Ha azonban egyszerre mobiltelefonálunk és vezetünk, az kognitív fókuszt igényel.

Mivel az emberi agy csak korlátozott mennyiségű dologra képes egyszerre koncentrálni, a kognitív jelentőségű tevékenységek végzése közben – amikor például egyszerre beszélünk és vezetünk – az agy folyamatosan kapcsolgat a két feladat között. Ez pedig azt jelenti, hogy egyik feladatot sem tudjuk tökéletesen elvégezni.

A gondolatok, érzések, mozdulatok és hangulatok voltaképpen az idegsejtek egymásnak küldött elektronikus üzenetei.

 

Elemi idegi működés, az idegrendszer szerveződése - PDF Free Download

Idegsejtek

A sejt a test legkisebb építőkockája, és minden sejtnek megvan a maga főparancsnoksága, a nagy, ovális sejtmag, amely a sejt középpontja körül található. A szervek, szövetek, izmok stb. több mint kétszázféle sejtből épülnek fel. Az agy egyedi sejttípusa az idegsejt. Az emberi agyban 100 milliárd idegsejt található, születésünkkor van a legtöbb idegsejt az agyunkban. Amikor megszületünk, a burjánzó idegsejteknek csak egészen csekély százaléka létesít egymással összeköttetést. Az idegsejt szorgos tevékenységgel, akciós potenciállal reagál az ingerre: ez tulajdonképpen egy elektromos jel, amely az inger helyétől az idegsejt nyúlványán át jut el a sejtbe. A két idegsejt közötti találkozási pontot szinapszisnak hívjuk: e terület szélessége csupán egy centiméter mintegy milliomod része. Az agy tevékenysége tulajdonképpen a szinapszisban zajlik.

Noha idegsejtjeink túlnyomó többsége már a születéskor megvan, az agykéreg szinapszisainak nagy része ekkor még nem alakul ki. A fejlődés e szakaszában a csecsemő agya döbbenetesen sok, kétmillió szinapszist hoz létre másodpercenként, így a kisbaba elérheti az olyan szellemi mérföldköveket, mint a színlátás, a fogás, az arcfelismerés és a szülői kötődés kialakulása. Az ingerlés, a tapasztalatok és az ismétlődő érzékelések mind hozzájárulnak az új idegpályák kialakulásához. Kamaszkorban ennek a „túlburjánzásnak” köszönhető, így a tizenéves fokozottan képes új dolgok gyors elsajátítására az új távirányító kezelésétől a mandarin nyelv megtanulásáig. Ugyanakkor a szürkeállomány túltengése kognitív disszonanciát is okozhat, ami azt jelenti, hogy az agy nehezen választja ki a „hangzavarból” a megfelelő jeleket. Ezért a kamaszkor végére az agy megkezdi a fölösleges szinapszisok kigyomlálását, és ésszerűsíti a kapcsolatokat.

A leggyakoribb ingerlő ingerületátvivő anyagok közé tartozik az adrenalin, a noradrenalin és a glutamát.

(Adrenalin: mellékvese velőállományában termelődik fizikai megterhelés vagy stressz hatására. Noradrenalin: Stresszhormonként az agynak azt a részét érinti, amely a figyelmet és a válaszreakciókat ellenőrzi. Az adrenalinhoz hasonlóan a noradrenalin is részt vesz az üss vagy fuss reakció kiváltásában. Az adrenalinnál sokkal erősebben szűkíti az ereket, közvetlenül emeli a szívfrekvenciát, glükózt szabadít fel az energiaraktárakból, és növeli az izomtónust. Glutamát: az agyban a fő serkentő neurotranszmitter (ingerületátvivő) szerepét tölti be.  energiaellátásban is központi szerepe van. (forrás: wikipedia.hu letöltés ideje: 2022.06.03.))

[…] A gátló ingerületátvivő anyagok, mint például a gamma-amino-vajsav (GABA) és a szerotonin, szorongásgátlóként működnek, megnyugtatják a testet és lassításra késztetik.A szerotoninhiány agresszivitást és depressziót okozhat. (Szerotonin: boldogsághormonnak is nevezik, főként a gyomor, – bélrendszer állítja elő, legnagyobb része a vérlemezkékben és az agyban tárolódik)

A dopamin különleges ingerületátvivő anyag, mert ingerelni és gátolni is képes. Az adrenalinhoz és egy sor más anyaghoz hasonlóan hormon. Amikor a mellékvesére hat, hormonként működik; amikor az agyra hat, ingerületátvivő anyag. Az agy kémiai hírvivőjeként segíti az agyat a motivációban, a hajtóerőben és a koncentrálásban, mert az agy jutalmi áramkörének szerves része. Ez az úgynevezett „meg kell szereznem” anyag, amely nem csupán megerősíti a célratörő tevékenységet, hanem bizonyos körülmények között függőséget is okozhat. Minél több dopamin szabadul fel az agyban, annál jobban aktiválódnak a jutalmi áramkörök, és minél jobban aktiválódnak, annál hevesebb bennünk a vágyakozás. Ezt a vágyakozást egyaránt érzékelhetjük a vacsoránál, a kártyaasztalnál, a tanácsteremben és a hálószobában. A tudósok rájöttek például, hogy a magasabb kalóriatartalmú étel több dopamint termel az agyban. Hogy miért? Mert a több kalória növeli a túlélés esélyét. Amikor fagyira, szerencsejátékra vágyunk, nem feltétlenül édesség, pénz után vágyakozunk. Dopamint akarunk.

A fiatal agyban több az ingerlő szinapszis, mint a gátló szinapszis: a szinapszisok száma a csecsemőkortól a kamaszkorig nő, a csúcsot kora gyermekkorban éri el. A szürkeállomány a lányoknál tizenegy, a fiúknál tizennégy éves korban a legsűrűbb, majd a kamaszkor során folyamatosan felhígul. A fehérállomány, a mielin (egy vastag (zsíros anyagokból és fehérjékből álló) lipoprotein réteg, amely egyes neuronok axonjait körülveszi, kolbász vagy tekercs alakú hüvelyeket alkotva.

myelinhüvelyt építő oligodendrocita sejt

 

www.esem.hu Letöltés ideje: 2022.05.25.

Ezeknek a mielinhüvelyeknek nagyon fontos szerepük van idegrendszerünkben: – lehetővé teszi az idegimpulzusok gyors és hatékony továbbítását, azonban csak egyféleképpen változik a kamaszkorban: nő a mennyisége. Arra az eredményre jutottak, hogy a mielin előállítása jóval a kamaszkoron túl, akár a harmincas évek elejéig is folytatódik, így az agy egyes területei között még hatékonyabbá válhat a kommunikáció.[..]

A szigetelt összeköttetések nélkül az agy egyik területéről érkező üzenet – például az amigdalából ( származó félelem és stressz – nem képes kapcsolódni az agy egy másik területéhez, például a homloklebeny ítélőképességéhez. A még mindig fejlődésben lévő aggyal rendelkező kamaszok esetében ez azt jelenti, hogy olykor veszélyes helyzetbe kerülnek, és nem tudják, mi legyen a következő lépés.

„[..] A tisztánlátás azon a képességünkön múlik, hogy kívülről látjuk magunkat, és mivel ez a készség a homlok- és az arccsonti lebeny része, időre van szükség a kifejlődéséhez. Az agyban zajló dinamikus változások is hozzájárulnak a kamaszévek bőségéhez. Ám a formálható, nem teljesen érett tinédzseragy ijesztő dolgokra képes. Bármi megtörténhet – és általában rossz dolgok történnek. Igaz, hogy a tinédzserek felnőttnek látszanak, sokszor még felnőttesen is gondolkodnak, és tanulási képességük megdöbbentő. Ugyanakkor rendkívül fontos tudnunk, hogy mire képtelenek a tinédzserek, hogy milyen kognitív, érzelmi és viselkedési korlátokba ütköznek. „

Frances E. Jensen és Amy Ellis Nutt(2016) A kamasz agy LibriKiadó

 

A digitális révület csapdájában

A digitális révület csapdájában

Mindennapos csaták, konfliktusok jellemzik a mai gyereknevelést. Szokásomtól eltérően, ez elég negatívan hangzik, és persze kicsit általánosítás, kicsit túlzás is lehet, de rengeteg szülőtől hallom ezt a mondatot. A gyerekek szeretnek játszani, ezzel még nincs baj. A baj az, hogy nem a hagyományos játékokkal, hanem a digitálisokkal. A legtöbb szülő azonban korlátot szab(na), de nagyon nehéz betartani, a „még csak öt perc”, „mindjárt”, és „pont most hívott a Lacika”, stb..kifogásokra hivatkozó korlátozási szabályainkat. Ha ez mindennapos, bizony megterhelő tud lenni. Személyes tapasztalatom, ha van még egy kistestvér, – akinek eleve nem lehet(ne) játszani a kora miatt sem, még nehezebb ellenállni és folytonos magyarázatokba bocsátkozni. Megoldás lehet a szigorú időkorlát és szabályok betartása. Ami valljuk be, nem könnyű.

Viszont, amiért megéri küzdeni, az az, és mi szülők pontosan tudjuk, hogy a sok, vagy korlátlan „kütyühasználat” rendkívül káros,  ezért nem engedjük gyermekeinket kitenni ennek a veszélynek. Hoztam egy történetet egyik kedvenc írómtól, – aki egyben agykutató és függőségszakértő is. Jó ideje foglalkozik a digitális függőséggel, számos „esete” közül megosztom röviden egyik betege történetét. Elgondolkodtató, hova lehet eljutni ha nem figyelünk eléggé, vagy csak legyintünk egyet, „hiszen a XXI.században élünk!” Szélsőségesnek és egyedinek is gondolhatnánk az esetet. De nem az.

„Átlagos amerikai családi ház, ahol élt Peter, a világtól elzárkózva, a néha erőszakosan viselkedő 18 éves gamer. Négy éve nem hagyta el a házat, a videojátékaiból előbújó démonainak foglya lett.  Peterről a korábbi anyagai alapján tudtam, hogy mindig is szorongó fiú volt, de apja jó néhány évvel korábbi halála tette depresszióssá. Kilencedikes korában került a legrosszabb állapotba, amikor egy balul elsült diákcsíny miatt egy egész évre felfüggesztették.

A szorongásával és depressziójával magára maradva csupán az Xbox-ban talált vigaszt. Ez hamarosan napi 16 órás függőséggé vált. Agorafóbiája (pánikbetegség egyik fajtája, valamitől való félelem, rettegés) miatt nem akart sehova menni, ha mégis muszáj volt, akkor nyugtatót kellett adni neki, hogy a rugdosódás és kiabálás enyhüljön.

[..] Ha anyja ki akarta húzni a konnektorból a játékot, erőszakos lett és az öklével lyukakat ütött a falba, vagy mindenfélét hozzávágott a merénylőhöz. Az asszonynak távolságtartó végzést kellett kérnie fia ellen, mivel egy házban éltek. Elfáradt és alulmaradt a küzdelemben, fia játszott, amennyit bírt. [..]

A kerületi tanfelügyelet kötelezően letudta az oktatás látszatát, néha tanárokat küldött ki hozzájuk. A hatóság különféle segítő szervezetekkel is felvette a kapcsolatot, de a srác közben 18 éves lett, így jogszerűen elutasított minden segítséget. Az iskola keresett fel, hogy vállalnám-e a felmérést és a kezelést.

[..] A ház előtt álltam, esőben. Az asszony nyitott ajtót, nagy örömmel üdvözölt.  – írja Kardaras. Most ébredt fel. – Épp az előbb vittem be neki a reggelijét. – mesélte az Édesanya. Délután 1 óra volt. Bekísért a nappaliba. Peter egy tévékészüléket megbűvölten bámult, melyben a Zsaruk c. sorozat egyik epizódja ment. Mivel korábból már ismertem Őt, láttam, hogy jól megnőtt, felszedett 20-22kg-ot. Négy éve nem volt iskolában. Szemét nem vette le a képernyőről, arca üres maradt. Mocskos fehér pólót és piros melegítőnadrágot viselt. Előtte egy dohányzóasztalon tojás, szalonna, pirítós, melyet egy labrador eszegetett.

– Szia Peter! Emlékszel rám? Dr. Kardaras vagyok, néhány éve találkoztunk az iskolában. – üdvözöltem.

Szeme sarkából rám nézett, aprót bólintott, majd nézte tovább a tévét. Igyekeztem alaposan kikérdezni, többnyire 1-2 szavas mormogást kaptam válaszul. De amikor a játszási szokásairól érdeklődtem, hirtelen megváltozott. Kiegyenesedett és végre felém fordult. Kérdeztem, Ő válaszolni próbált, de alig tudta magát kifejezni. Többször is nekifutott, kevés sikerrel, de legalább lelkes volt.

Válaszok helyett inkább úgy gondolta, megmutatja: egy homályos szobába invitált. Összeszorult a gyomrom. A sötétség mélye várt. Ez a barnára tapétázott szoba szolgált átjáróként az egész életét meghatározó digitális háborús játékok világába. Megnyomott egy gombot és a képernyők életre keltek. Fény villódzott, gépfegyverlövések zaja hallatszott. Magyarázta, hogy kb.20 játékosból álló klán tagja.

Peterből hirtelen „rátermett kommandós” lett, már nyoma sem volt a pár perccel előtti unott alaknak. Bőszen mesélte a játékszabályokat, bemutatva azzal profizmusát.

A srác pontról-pontra megfelelt a függőség orvosi definíciójának. 

Összeszedtem jegyzeteimet és elköszöntem. Számos pszichológiai programot javasoltam Peternek és Édesanyjának, melyek fokozatosan segítenének a fiúnak kikeveredni a bajból, elhagyni otthonát és lassacskán új, valódi kapcsolatokat keresni a való világgal.

E könyv megírásáig minden jó szándékú javaslatomat elutasított és alapvetően a Modern Warfare 3. harctéren tölti el napjait. És sok más szenvedélybeteg rémült, csapdába került rokonához hasonlóan az ő anyja is megenged mindent: nem kapcsolja ki a gépeket, és ha a fia kikiabál neki a játszószobából, azonnal ugrik egy tálca étellel.”

https://tudatosgeneracio.hu/digitalizacio-hatasa-az-agyi-folyamatokra-fuggoseg-kialakulasa/

 

Dr. Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

 

Digitalizáció általános iskolában

Digitalizáció általános iskolában

Nem szeretem az olyan mondatok kezdetét, hogy „bezzeg az én időmben…” Az én időmben csak TV és rádió volt, a szabadban nőttünk fel, a tv-ben is csak a 10 perces esti mese érdekelt. Más készségek és képességek fejlődtek ki bennünk, mint a mostani gyerekekben, hiszen a digitalizáció fejlődése igencsak hatással van az idegrendszerre. Élmények és tapasztalatok hiánya miatt (erre később kitérek, miért olyan fontosak a hagyományos játékok), viszont a sokszorosan több ingerhatás következtében az agyi folyamatok is változnak. A képernyő nem engedi kibontakoztatni a képzeletet, és még sorolhatnám mennyi negatív hatása van, így egészen más fejlődési szakaszokat különböztethetünk meg a mostani gyerekeknél, mint nálunk régen.

Nem ellenzem a modern technológiát, de a mi felelősségünk tudatosan irányítani a használatát, mert a gyerekek és kamaszok idegrendszere hatványozottabban fogadja be annak hatásait.

„De mit tudunk tenni, ha már az iskolában is eszközöket használnak a tanuláshoz? Aztán hazaérnek, kikapcsolódnának egy kis tévézéssel, majd utána a házi feladathoz is szintén eszközökre van szükség? Kissé irreális törekvésnek tűnik az online idő korlátozása”

Nézzük meg, mit mond a szakértő, milyen hatásokkal jár a sok kütyüzés. Néhány példa, ami szerintem ismerősnek tűnik.

Átlagos kertvárosi iskola, 8 éves diákok, előttük fiatal, kedves pedagógus

[…] Olvasás következik, az pedig iPadet jelent! Mindenki nagy örömmel áll sorba a táblagépért, tanítónéni kiosztja azokat. Rákattintanak a már jól ismert Raz-Kids oldalra (kezdő olvasók számára létrehozott honlap) és megkeresik a következő tananyagot. Mindenki magában elkezdi az olvasást. Lelkes diákok, segítőkész vezetéssel, -tanár, diák és technika pont olyan harmóniában működik együtt, ahogy azt elvárják tőle.
Csakhogy néhány perc múlva, néhány fiú izegni-mozogni kezd és lábával dobol. Másik két srác kilép a Raz-Kids-ből és Minecraftozni kezd. 15 perccel később, amikor végetér az olvasási idő és le kell tenni a készüléket, a két fiú, aki minecraftozott, egyértelműen feszült és engedetlenné vált, a tanító néninek oda kellett lépni, hogy külön fegyelmezze őket. Az egyik engedelmeskedik, a másik felkiált, hogy: – Nem! – Nem akarom! A tanár később úgy számol be az esetről: “amikor megkérem őket, hogy tegyék le a tabletet, páran mindig durcássá és engedetlenné válnak. Igazából az kavar fel, hogy mekkora haragot képes kiváltani belőlük, és valaki mindig nagyon kiakad[…]”.

Egy 3.osztályos tanárnéni így mesél

Egyik nap a kedves és okos kisfiút kérdeztem valamiről, és csak üres tekintettel bámult maga elé. Komolyan megijedtem és kérdeztem tőle, min gondolkodik ennyire?  – Nem megy ki a fejemből a PlayStation4!  Egy másik osztályba járó kisfiú pedig azt magyarázta, hogy a Minecraft kockái kísértik és amikor felébred, maga előtt látja őket.

Ezt a jelenséget a 80-as években jól ismert játékról nevezték el, melyben négyszögletes formákat, “tetrominókat” lehetett egymásra pakolni. Akkoriban sokan számoltak be arról, hogy kockaformákat vizionálnak, vagy ezekben a formákban látják a való világot. Ez az az állapot, amikor a túlságosan szenvedélyes videojátékosok szeme elé ébren/és/vagy álmukban formák, mintázatok tolakodnak, sokszor órákkal, akár napokkal később is. Többek szerint a hangokkal is hasonló a helyzet, utólag vélik hallani a különböző hangeffektusokat. A kísérletben résztvevők közül többen, ijesztőnek vélték a jelenséget, volt aki attól felt, hogy összekeveri a valóságot az általa vizionalizált világgal. Ezek a “pszeudohallucinációk” lehetnek ártalmatlanok, de ugyanakkor veszélyesek is.

Agyi folyamatok a képernyő hatására                

A hiperéberséget okozó képernyők és videojátékok képei súlyosan befolyásolják és károsítják a pszichét és a lelki egészséget, de emellett neurobiológiai szempontból is hatnak az agyra. Számos olyan agyi képalkotáson alapuló kutatás létezik, amely párhuzamot mutat a képernyőtől és a vegyi anyagoktól való függőségek között.

Egy 2016-os vizsgálat során, amelyről a molecular Pszychiatry c. folyóiratban jelent meg beszámoló, az derült ki, hogy a videojátékok befolyásolják az agy negatív pszichológiai jelenségekért felelős részéhez tartozó mikrostruktúrák fejlődését. (Takeuchi, H. et al.: Molecular Psychiatry advace online publication (jan.5,2016)  http:/dx.doi.org/10.1038/mp2015.193 (accessed February 29, 2016))

A kutatók 114 videojátékos fiú és 126 videojátékos lány agyát vizsgálták. Mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI) segítségével mérték az átlagos diffúziót. (MD – anyagi részecskék -elektronok, atomok, molekulák, ionok, kolloid részecskék áramlása, melyet a részecskék helytől függően változó koncentrációja okoz), az agy különféle részeinek mikrostrukturális tulajdonságait és arra a következtetésre jutottak, hogy a „videojátékok használata közvetlenül, vagy közvetetten rongálja az idegrendszer verbális intelligenciához kötődő részének fejlődését. Összefüggést találtak a túlzott videojáték használat és az agy más, kiterjedt területeinek mikrostrukturális fejlődése, valamint a verbális (szóbeli) intelligencia között is.

Röviden összefoglalva, a minél több videojáték használata, annál inkább változik a diffúzió (MD- áramlás, keveredés) az agyunk legfontosabb területein, ami az agyszövet térfogatának és a sejtstruktúrák számának csökkenésével egyenlő. Ez pedig semmi jót nem ígér. Az agy lassan alkalmazkodik az evolúciós változásokhoz, e legfontosabb szervünk alapvetően ma sem különbözik a vadászó-gyűjtögető őseinkétől, nem arra a vizuális ingerlésre tervezték, amellyel a legújabb kori technológia ostromolja.

Mivel igen hatékonyan aktiválja a dopamintermelést, (dopamin: a testben termelődő vegyület, mely a szervezet mindkét jelátviteli rendszerében (a hormon- és idegrendszerben) szerepet játszik. A dopaminnak több funkciója van az agyban. Pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepe. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az élőlényt, vagy az előlény egy jelző inger megjelenését követően jutalomra számít (predikció). wikipedia.hu)

mint a televízió, ezért nagyon könnyű rászokni.Emiatt egyre gyakoribbak az olyan pszichiátriai kórállapotok, mint a figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar (ADHD), az agresszió, a kedélybetegség, illetve az elmezavar.

Mi teszi a Minecraftot függőséget előidéző kábítószerré?

Minecraft creates a virtual world in which kids build what they need to survive. gannett-cdn.com Letöltés ideje:2022.06.03.

A játék egyre növekvő és soha véget nem érő „korlátlan lehetőségei” hipnotikus hatást” gyakorolnak a gyerekre. Ez a vonzás, valamint a hiperéberséget okozó inger növeli a dopaminszintet, melynek megugrása a rászokás ősi dinamikájának alapvető összetevője.

Agyunk legprimitívebb részei, – a nyúltvelő és a kisagy – fogják közre az ősi dopaminpályát. Amikor egy cselekvés kellemes érzést vált ki, – akár ennivalóra találunk, akár valami újdonságot fedezünk fel az interneten, vagy egy videojátékban-, dopamin (boldogsághormonként is ismert) szabadul fel, ami jó érzést okoz, vagyis megteremti az élmény újbóli átélése iránti vágyat, és ezzel máris kialakul az addikció (függőség) körforgása.

A hormonális serkentő szempontokról még nem is beszéltünk. A kutatások szerint az agy ingerlésekor az izgalmi mechanizmus a hipotalamuszon keresztül az agyalapi mirigyet is stimulálja. Így a hipotalamusz-agyalapi mirigy tengely is ingerlődik és innen indul a játékszenvedélyhez nélkülözhetetlen adrenalintúltermelés.

A gyerekek vérnyomása felmegy, tenyerük izzadni kezd, pupillájuk összeszűkül, – felpörögnek, feltámadnak bennük az ősi, harcias ösztönök. A dopaminpályán keresztül a dopamin is megadja a maga válaszát, ennek hatására a srácok máris újabb adrenalinfröccsre vágynak.

Az adrenalin és a dopamin olyan koktél, amely könnyen hat, és még könnyebb rászokni. A tartós adrenalinstressz nem jó. Árt az immunrendszernek, gyulladást, valamint kortizolszint és vérnyomás hirtelen megugrását okozza, továbbá viselkedésbeli következményekkel jár.

Adrenalin: a mellékvese velőállományában termelődő hormon, amely stressz, vagy fizikai megterhelés hatására keletkezik. Vészhelyzetben szintje fokozódik, felgyorsítja az izmok és az egész szervezet működését.

Dopamin: az agyban, a hipotalamusz által termelt vegyület, neurotranszmitter -kémiai hírvivő, boldogsághormonnak is nevezik, a jutalmazási rendszer alapvető eleme. Magasabb szintje hatással lesz a viselkedési és fizikai funkciókra. Kényszeresség, függőség kialakulhat. Alacsonyabb szintje pedig szintén mentális problémákat okozhat, pl. depresszió, koncentrációs készség csökkenése, szorongás,  motiválatlanság, hangulatváltozások.

A videojátékokra épülő, ravasz, sokmilliárd dolláros ipar védtelen gyerekeket és fiatalokat célzó, függőséget okozó termékekkel foglalkozik – nincs is túl nehéz dolguk. Mivel ezzel a jelenséggel nem tudunk mit tenni, így rajtunk, szülőkön múlik, mennyire engedjük be a játékokat otthonunkba. Tudunk-e szabályokat állítani és betartatni azokat?

Dr.Nicholas Kardaras(2017)A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

Mítoszok kellenek…függőség, menekülés

Mítoszok kellenek…függőség, menekülés

Gyerekként elhittem mindent, amit a nagymamáink meséltek, hiszen ők is úgy tudták, hogy vannak boszorkányok, vannak gonosz szellemek és sok-sok babonát hallottam. A legtöbb hiedelem bizonyos napokhoz, vagy ünnepekhez kapcsolódott. Hittünk a jósok, látók létezésében, azokban is, akik képesek voltak „elűzni a gonoszt”. Kislányként a barátnőmmel egy könyvbe kötözött kulcsot tartottunk a kisujjunkkal, miközben kérdéseket tettünk fel a jövőnkkel kapcsolatban. Már nem emlékszem pontosan a szabályokra, de azt hiszem, ha jobbra fordult a könyv, igen volt a válasz, ha balra akkor nem, „melyet egy szellem irányított”. Hátborzongatóan jó érzés volt hinni ezekben a láthatalan erőkben, mára azonban a tudomány felülírta létezésüket.

A mai digitális világban is vannak efféle igényeik a gyerekeknek, csak ezt már különféle videojátékok formájában kapják, látják. Mi szülők pedig félünk attól, hogy az, amit mi gyerekként elképzeltünk mennyire van más hatással arra, amit most a mi gyerekeink a szemükkel valóságosnak látnak? Mennyivel félelmetesebb ez nekik, milyen hatással van  idegrendszerükre, viselkedésükre? Miért kergetik a félelmetesebbnél-félelmetesebb látnivalókat? Nem csak a túlzott játék, hanem maga a látvány mennyire okoz bennük valós félelmet?

„A lövöldözős játékoktól felmegy az adrenalin, azt szeretik a gyerekek.

 De mi lehet a mitológikus fantasyjátékok gyerekek tízmillióira gyakorolt hatásával?

(adrenalin: hormon, mely a mellékvesevelőben termelődik stressz, vagy fizikai megterhelés hatására. Felgyorsítja az izmok és a szív működését. Hatására emelkedik a vérnyomás, pupilla kitágul, nő az idegrendszer ébrenléti állapota. Összességében a szervezet készenléti állapotba kerül: ez az úgynevezett „Fuss vagy Harcolj”-állapot )

[..] El kellett fogadnom, – írja Kardaras, hogy a vonzerő mélyebb és lényegesebb, mint csak az adrenalin. Lehet, hogy a mitologikus élmény iránti igény az emberi psziché alapvető része. Carl Jung, a legendás svájci pszichológus és tanítványa, a vallástörténész és esszéista Joseph Campbell is sokat írt a mítoszok iránti emberi igényről és az archetipikus (ősi) élmények lelket tápláló szerepéről.”

Mélyen szükségünk van a mítoszokra – teremtés és hőstörténetekre, parabolákra és tanmesékre.

[..] Modern korunkban mégis elvesztettük őket. A tudomány elvette a mítoszainkat: azt állítja, hogy nincsenek istenek, vagy démonok, nincs menny és nincs pokol. A tudomány szerint hideg, gépiesen működő világban élünk, amelynek sem titka, sem jelentése – pedig az emberi lélek számára ezek éltető elemek. A Hős útját eljátszani pedig van igény; akadályokat legyőzni, beavatási szertartáson átesni, stb.

[..] A többszáz videójátékossal folytatott munka során világossá vált, hogy sokuk mélyebb kapcsolatokra vágyik, a hasznosság érzését keresi. A digitális fantáziavilágban találják meg önmagukat, ahol hősként, szörnyeket pusztítanak, versenytársakat győzhetnek le. Mindezt célt és lelki nyugalmat jelent, ráadásul ha többen játszanak; közös célt. Ezen a ponton egy másik hívószó is előkerült. A menekülés.

[..]Képzelje el magát mindenhonnan kilógó kamaszként. Nem elégedett a kinézetével, rosszul működő családjával, magányosnak érzi magát és üresnek, gyakran rosszkedvűnek. Utálja az iskolát, nincsenek barátai. Az iskolai menzán nem férhet mindenki oda, a jófejek asztala köré. Ha tehetné, elmenekülne ebből az életből?

[..] Ha pedig nem a menekülés a fő motiváció, – mert a népszerűek között nem feltétlen a videojáték a menő (minek az, ha a világ is örömet okoz?), viszont a közösségi média már egészen más történet. Ha pedig egy ilyen eszköz a rendlekezésünkre áll, a gonoszkodás is felerősödik.

Ez a baj: egy elidegenedett srác videojátéka és a legmenőbb tornászlány szociális médiahasználata egyaránt úgy működik, mint a kábítószerfüggő heroinja. Minden virtuális pisztolypárbaj, sms, vagy tweet egy kis dopaminfröccs, ami megbirizgálja az agyi folyamatokban részt vevő neurotranszmittereket (ingerület-átvivő anyagok).  Mindig lesznek fiatalok, akik genetikus, vagy lelki okokból hajlamosabbak az addiktív (függőséget okozó) személyiségjegyek kialakítására és emiatt kiszolgáltatottabbak valamelyik digitalis dopaminnövelő eszköznek.

Munkám során viszont megtanultam egy fontos leckét: még az átlagos felnőtt, vagy gyerek is horogra kerülhet – sem örömtelen otthonra, sem belső démonokra nincs szükség ahhoz, hogy valaki a szenvedély csapdájába essen. Ha az ember túl sokat iszik, vagy reggeltől estig dopaminingerlő videojátékokkal játszik, akkor beszippanthatja az örvény.

Talán meglepő, de a digitalis kábítószer alattomosabb lehet és nagyobb bajt okozhat a hagyományos, tiltott változatainál; hiszen a többség kevésbé óvatos velük. Széles körben használatosak, folyamatos támogatást kapnak, társadalmilag elismertebbek, mint a por alakban kapható elátkozott variációjuk, hozzáférni is könnyebb.

Az igazi kábítószerek nincsenek jelen az osztályteremben. Bezzeg a tabletet, az okostelefont senki nem találja szégyenletesnek, pedig ezek is kiválthatják a függőséget, ráadásul a gondolkodást is átalakítják.”

Dr. Nicholas Kardaras (2017) A képernyő rabjai Jaffa Kiadó

 

Digitális drog – digitális bébiszitter és elvonókúra

Digitális drog – digitális bébiszitter és elvonókúra

 

Ismerős helyzetek; buszon, villamoson, étteremben, várakozás közben, babakocsiban(!) gyerekek a mobiltelefont nézik teljesen megigézve. Szülőként, – a két kis eleven fiammal hazudnék ha azt mondanám, hogy velem ilyen még nem fordult elő, (a babakocsiban azért nem) volt, hogy kisegített ha már másokat is zavartunk jelenlétünkkel és például még vártunk a megrendelt ételre. Máskor egyszerűen felálltunk és eljöttünk onnan. Mára már szerencsére megtanulták irányítani a viselkedésüket, ritkán hoznak kellemetlen helyzetbe, de mikor kicsik voltak bizony előfordult. Nem azért, mert nem voltak megnevelve, hanem mert gyermekkori sajátosság, hogy feszegetik a határainkat, egy étteremben, plázában a rengeteg ingertől felpörögnek, ráadásul ketten együtt elevenebbek. A többgyerekes anyukák biztosan tudják miről beszélek:) Ilyenkor természetesen rájuk szóltam, figyelmeztettem őket, de bizony ha olyan volt a helyzet és túlfáradtak, akkor egynéhányszor kezükbe adtam a mobilt addig, amíg lenyugodtak…vagyis csak kívülről úgy tűnt, hogy ettől lenyugodtak. Ilyen kényszerhelyzet szerencsére ritka, de nem is erről lesz szó…

Elképesztő, hogy a gyerekenél mennyire könnyen és gyorsan kialakul a függőség. Az agyban végbemenő folyamatokkal magyarázható a helyzet, milliónyi káros következménnyel számolhatunk. A felgyorsult technológiai fejlődést az emberi szervezet átalakulása nem tudja követni. Ez bizony nagy baj, mert a gyerekek a legveszélyeztetettebbek, hiszen rájuk jóval erősebben hatnak a függőség kialakulását elősegítő idegrendszeri folyamatok, mint ránk, felnőttekre. Nézzük meg a kutatások eddig mit igazolnak.     https://tudatosgeneracio.hu/digitalizacio-hatasa-az-agyi-folyamatokra-fuggoseg-kialakulasa/

Dr.Nicholas Kardaras (író, agykutató, függőségszakértő) 2007-ben találkozott először a játék kiváltotta pszichózissal (eredeti szakkifejezése: Game Transfer Phenomena1-GTP), vagy Tetris – hatás, amely a lelki összeomlás olyan formája, melynek során az alvásmegvonással összekapcsolódó túlzott játék hatására, elmosódik a valóság és a fantázia határa. Egy amerikai kamaszfiú, – Dan, kinek Édesanyja felkereste a klinikát, napi 10-12 órát játszott egy Amerikában jól ismert World of Warcraft nevű fantasyjátékkal…és „eltévedt a mátrixban”.

Ez a játék egy kitalált világban való szerepjáték, amely fantáziabirodalomban a Szövetség és Horda háborúja van középpontban. Akár többen is tudnak egyszerre online játszani. A gamerek több szálon kapcsolódnak a képernyőn megelevenedő világhoz, a benne mozgó szereplők érzelmi kapcsolatot alakítanak ki gombnyomogató társaikkal.

Ezelőtt az eset előtt leginkább a pszichedelikus kábítószerek (LSD, meszkalin, angyalpor, stb) adtak munkát a pszichológusoknak, ám ezt a fiút megismerve jött rá, hogy a 21.század újfajta kábulata egy digitális drog melléktermékeként jelenhet meg.

A srác egyértelműen rémültnek és zavarodottnak látszott. A derealizáció (nem volt benne biztos, mi a valóságos), valamint a deperszonalizáció (úgy érezte ő maga nem valóságos) pszichiátriai tünetei jelentkeztek nála. Annyira belemerült a szintetikus világba, hogy berúgott tőle. – írta könyvében.

A fiú leírta a játékkal kapcsolatos élményeit, miután sikerült kizökkenteni a képzelet világából a valóságba. Elmondta, hogy gyakran egész éjjel nem tudta abbahagyni a játékot, nem evett, nem aludt, nem ment wc-re. Egyszerűen belevizelt az odakészített befőttesüvegbe, mert egyetlen pillanatnyi izgalomból sem akart kimaradni. Idővel kiderült, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset, mások akár pelenkázzák is magukat a játék öröméért.

Édesanyja elmondása szerint is túlzás az egész éjszakai játék, az asszony egy helyi áruházban dolgozott, egyedül nevelte fiát. Aggódott érte, de legalább „biztonságban” tudta otthon gyermekét.

A kamaszfiú, – Dan, olyannyira megijedt a kialakult helyzettől, hogy sírva kért, hogy segítsek leszokni, mert nem bírja tovább.

Egy hónapnyi kórházban töltött idő, gyógyszeres és terápiás kezelés után, végre visszatérhetett a valóságba. Biztatást kapott ahhoz, hogy dobja ki a szemétbe az összes videojátékát, tartozékokat, hogy ne essen vissza, illetve menjen kosarazni, szabad levegőre és foglalja el magát barátokkal.

Ekkor érdekes dolog történt: az Édesanya dühösen telefonált:

– Tudja maga mennyi pénzbe került ez a rengeteg játék és cucc, amit maga kidobatott vele?

Igyekeztem meggyőzni, hogy a kezelését Ő maga kérte, a betegségét ezek a játékok váltották ki, vagy közük van hozzá. Nem kizárt, hogy enélkül is volnának gondjai, de azok a játékok nem váltak hasznára. – mondtam neki.

A válasz ismét meghökkentett:

  • Igen, most viszont el akar járni itthonról és le akar járni a pályára, hogy játsszon. Isten tudja, mi baj érheti odakinn!

Elgondolkodtató.

Idővel megértettem. – írja Kardaras. A videojáték -jelenség lényege, hogy a gyerekek keresnek valamit, miközben a szülők tévesen azt hiszik, hogy porontyaik biztonságban vannak otthon. Vagy, ha igazán el akarják hessegetni a digitális bébiszitterrel kapcsolatos rossz érzésüket, akkor azt gondolják, hogy a képernyő tanít. Növeli a gyerekük koncentrációs képességét, esetleg javítja a szem-kéz koordinációját, vagy elér bármit, amit a doboz oldalán állítanak. 

Több, mint 10 év elteltével a képernyőkultúra rendkívül gyorsan terjed. Ma már a 2-17 éves amerikaiak 97%-a játszik videojátékkal.

Dr. Nicholas Kardaras (2017) A képernyő rabjai Jaffa Kiadó