Pénzügyi nevelést az általános iskolákba!?

Pénzügyi nevelést az általános iskolákba!?

jún 14, 2023 | nevelés, pénzügyi tudatosság, tanítás

A digitalizációval átszőtt, felgyorsult világunkban egyre gyorsabb döntéseket kell hoznunk minden területen, így jellemzően a pénzügyi gondolkodásunk is nagyban befolyásolja jövőnket.

A pénzügyi tanítás önmagában nem elég. Egy teljes szemléletváltásra lenne szükség amellett, hogy megtanítjuk a családi költségvetés és bankszámlák, bankkártyák, megtakarítási formák közötti különbséget.

Azt, hogy mit hozunk otthonról, vagyis szüleinktől, nagyszüleinktől, ezzel már eleve egy befolyásolt kamaszkorba lépünk, ahonnan igen nehéz átalakítanunk megrögzött elméletünket, szokásainkat.

„Tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, akkor majd lesz rendes, jól fizető állásod!”

A legtöbben ezt javasoljuk gyermekeiknek. Vagy hozzon létre saját vállalkozást, amiben keményen dolgozhat és sok pénzt kereshet.

Mindkét irány egy stabil és biztonságos jövőképet tár elénk, de mire kikerülnek az iskolapadból, valljuk be, alig tudnak bánni a pénzzel. Ami nagy baj,  mert meghatározza az életüket.

Egy „stabil” munkahely bármikor becsődölhet, saját vállalkozás bármikor tönkremehet, és az egészségünk miatt is történhet változás, pláne ha nincs mögötte megfelelő pénzügyi tudás és tudatosság. Ezt pedig senki – sehol nem tanítja meg a gyerekeknek. Nagyon kevés a kivétel. A felsőoktatásban való pénzügyi szakirányok lehetőséget nyújtanak a teljes tudásra, ám a pénzzel való viszony miatt már lehet késő, mert addigra a családi minták és szokások bevésődtek.

Ezért tartom fontosnak, hogy már általános iskolában legyen pénzügyi nevelés, mert a gyerekek akkor a legbefolyásolhatóbbak és legfogékonyabbak mindenféle újdonság elsajátítására.

„ A szegények és a középosztálybeliek pénzért dolgoznak.” – „ A gazdagok a pénzt dolgoztatják a maguk javára.”– írja Robert Kiyosaki – „Gazdag papa, szegény papa” c. könyv szerzője.

Könyvében remekül bemutatja a gazdagok és „szegények” gondolkodása közötti különbséget; utóbbi az emberek körülbelül 95 %-a. A szegények, – mint jellemző, egy átlagos ember mentalitása szerinti életforma, melyről fentebb szó esett. Vagyis a „szegények” az átlag, akik a mókuskerékben élnek.

A szorgalmasan tanuló és dolgozó emberek életének forgatókönyve a következőképpen zajlik: a tanulmányok befejezése után elhelyezkedik egy jól fizető munkahelyen. Majd a leendő házastárssal az albérlet után, hitelre lesz szükség egy új,  közös lakásra. Esküvő, gyerekek. Újabb hitel, mert a lakás kicsi. Közben fizetésemelések, jól menő életmód, két jövedelem. Ez a „szebbik” forgatókönyv. Ahogy nő a bevétel, nő a kiadás is. Rengeteg adót és kamatot fizetünk. Kemény munka, terhek fizetése, melyből kialakult az a mókuskerék, amiből igen nehéz szabadulni.

A mókuskerék-csapdát elkerülve azt a tudást kell átadni, ahogy a „gazdagok csinálják”.  (Robert Kiyosaki – „Gazdag papa, szegény papa” )

Saját tapasztalatom alapján igencsak időszerűnek érzem, hogy végre az oktatási rendszert átalakítsák és egy jóval élhetőbb, tanulhatóbb, használhatóbb és kevésbé stresszes tanterv legyen a cél.

A gyerekek elképesztő gyorsasággal szívják magukba azt, ami érdekli őket. Márpedig a pénz ‘majd minden gyereket érdekel. Egy országos pénzügyi versenysorozat felkészítőjeként tapasztaltam, ahol 6.osztályos gyerekeket tanítottam pénzügyi ismeretekre. Magabiztosan meneteltünk előre és a dobogó 2. fokáig meg sem álltunk. Büszke vagyok rájuk, sokat dolgoztunk érte. Bátran ki merem jelenteni, hogy ezt a korosztályt lehet tanítani az alapokon túl is, mert megértik, megjegyzik és tudni akarják.

A kisebbeknek „MONEY” – a beszélő kutya mutatja be, hogy a pénzzel miként érdemes bánni. Bodo Schäfer, – a könyv írója egy remek történet alapján tanítja meg, hogy milyen lehetőségek vannak és, hogy érdemes azokról gondolkodni. Mesél befektetésekről, válságról, kockázatokról és arról, hogy a könyvben szereplő gyerekek szülei, milyen hibákat követnek el rendre a fentebb említett mókuskerékben. Szívből ajánlom minden szülőnek, mert el lehet ültetni a kis magvacskát gyermekünk fejében, egy jó irány érdekében:)

Pénzügyi tudatosság – befektetés, megtakarítás, zsebpénz

Pénzügyi tudatosság – befektetés, megtakarítás, zsebpénz

dec 2, 2022 | befektetés, megtakarítás, pénzügy

Sokan keresnek meg azzal mostanában, hogy melyik a legjobb befektetés a jelenlegi válságos és bizonytalan gazdasági helyzetben. Egyértelmű válasz erre nincs, hiszen mindenkinek más-más igénye és elképzelése van a pénzével kapcsolatban.

2022. évi átlaginfláció 14,5%,  melyet komolyan kell venni, mert szépen lassan (de inkább gyorsan) elértéktelenedik a pénzünk ha nem teszünk ellene. 2023. januárjában 25,7 %, februárban pedig 25,4 % volt. Talán mostantól lassú csökkenés várható.

Ami átgondolandó egy befektetési startégia előtt, hogy pl. rövid, vagy hosszútávú befektetés legyen? Egy nagyobb összeggel indulnál, vagy havonta kisebbekkel? Mennyire vagy járatos ebben a világban? Biztonságra törekszel, vagy kockáztatnál a magasabb hozam érdekében? Mennyi idős vagy? Sok kérdésem lenne még, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást.

Összeszedtem azonban néhány tipikus elképzelést, mellyel talán tudok segíteni. Bizonyos fogalmakkal muszáj tisztában lenni, hiszen enélkül nem lehet felelősségteljesen tervezni. Fontos ez mind a nagy, -és kisbefektetőknek, valamint a havi megtakarítással, vagy éppen zsebpénzzel rendelkezőknek.

1. Van néhány százezer- , vagy 2-3M Ft-om, de bármikor szükségem lehet rá.

Ebben az esetben mindenképp olyan befektetési formát kell választani, ami bármikor kivehető/eladható. Épp ezért a kockázatosabb startégiát nem ajánlom, azok csak a hosszútávú elképzeléseknek felelhetnek meg.

A piacon jelenleg az állampapírok hozama és biztonsága jelentheti erre a megoldást. De melyik a legjobb? Néhány példa: (részletek: allampapír.hu oldalon)

Bónusz Magyar Állampapír  AKTUÁLIS KAMAT  15,17 %

  • 3 éves futamidő,  1 Ft-os címlet
  • Változó, a Diszkont Kincstárjegy hozamát meghaladó kamatozás
  • Prémium Magyar Állampapír AKTUÁLIS KAMAT  4éves: 15,25      7 éves: 16,00% 
  • 4 és 7 éves futamidő,  1 Ft-os alapcímlet
  • Változó, inflációt meghaladó kamatozás

Prémium Euró Magyar Állampapír AKTUÁLIS KAMAT  2,85 %

  • 6 éves futamidő,  1 eurós alapcímlet
  • Változó, az euró zóna inflációját meghaladó kamatozás
Diszkont Kincstárjegy (DKJ)  – Nem kamatozó értékpapír
  • 3, 6 és 12 hónapos futamidő, 10.000 Ft-os alapcímlet
  • névérték alatt, vagyis diszkont áron kerül kibocsátásra, melynek névértéke a megjelölt időben kifizetésre kerül.

  • Kincstári Takarékjegy     AKTUÁLIS KAMAT  1 év9,00 %      2 év 9,50 %

    • 1 és 2 éves futamidő
    • 10.000, 50.000, 100.000, 500.000 és 1.000.000 Ft-os címletek
    • Fix, lépcsős kamatozás

2. Havonta kisebb összegeket tennék félre.

Ebben az esetben jó (vagyis jobb) lehet egy megtakarítási számla, de akár az állampapír is megoldás. Bankfüggő, hogy melyik bank mennyit fizet, ezt érdemes a költségekkel is összevetni.

A megtakarítási számla minden banknál elérhető, szabadon leköthető, használható, többet ad, mint a sima bankszámla, de kevesebbet, mint a lekötött betét. Forint és devizaalapú számlát is lehet nyitni, utóbbinál számolni kell az árfolyamkockázattal. Leginkább az EBKM (egységesített betéti-kamatlábmutató) összehasonlításával tudunk választani. Az EBKM figyelembe veszi a betétek után felszámolt díjakat és jutalékokat, viszont nem tartalmazza a kamatadót.

Ha lakáscélú megtakarítást tervezel, a Fundamenta, és 2023.03.01-től ismét bevezetésre kerülő OTP LTP is opció lehet.  Feltételekkel ugyan, de bármikor megszakítható, ha azonban hosszabb távra tervezel, igen szép hozamokat is lehet realizálni. Fontos tisztázni azonban, hogy itt nem kamatos kamattal számolnak, hanem csupán az adott éves megtakaírtásra fizet kamatbónuszt a lakástakarékpénztár. Érdemes belőle szemezgetni, mert elérhető a 30%-os kamatbónusz is.

3. Több millióm van, hosszabb távra tervezem befektetni

Ez egy jóval összetettebb téma, ennél a résznél már tisztában kell lenni pár fogalommal, amit a következő blogcikkemben részletezek. De nem kell hozzá rutinos tőzsdésnek lenni, hogy meg lehessen találni a legtöbbet hozó lehetőséget.

 

 

 

 

 

Digitalizáció – érzelmi, szociális kapcsolatok, szemkontaktus

Digitalizáció – érzelmi, szociális kapcsolatok, szemkontaktus

nov 8, 2022 | bullying, cyberbullying, viselkedés

Vajon milyen hatással van a digitális eszközök rendszeres használata az érzelmi, szociális fejlődésre?

Ma már egészen pici gyerekeknek is a kezébe adjuk a telefont, hiszen jóval könnyebb úgy etetni, pelenkázni, stb. Óvodás gyerekek magabiztosan kezelik szüleik telefonját, töltenek le játékokat és használják azokat. Az iskolákban lassan már ciki lesz, ha egy gyereknek még nincs okostelefonja, legyen az akár elsős, akár negyedikes. Szülőként tapasztalom, hogy nagyon nehéz igazodni a saját elveimhez, számos ellenérvet kell elviselnem a digitalizációs eszközök használatával kapcsolatban. Ennek hatására néha kénytelen vagyok engedni, igyekszem nem vaskalapos szülőként nevelni a gyerekeimet, és valljuk be a technológia azért a kényelmünkre szolgál.

Viszont a gyerekekre gyakorolt hatása egészen felkavaró, ha nem figyelünk oda. Agyuk, a villódzó fények hatására transzba kerül, teljesen katatonná (a külvilág ingereire egyáltalán nem reagáló) válnak. A televíziós és egyéb multimédiás eszközt gyártó ipar számtalan erős hatást kénytelen bevetni a gyerekműsorokban, hogy kis nézőit felrázza a zombiállapotból. Ugyanúgy, mint a droghasználóknál, – egyre erősebbé kell válniuk bizonyos effektusoknak, hogy ezen érzéktelenné válás folyamatából kizökkentse őket.

Mi lesz ennek a következménye? Az agykéregben végbemenő folyamatok során az egyre hangosabb és meghökkentőbb képek hatására, folyamatos kortizol (stressz hatására az adrenalin mellett a kortizol hormon szintje is megemelkedik, aktiválja a szervezet megküzdéshez szükséges erőforrásait, az immunrendszer ugyanakkor gyengülni kezd) termelés indul be, a kicsi egyfolytában „harcra, vagy menekülésre kész” állapotba kerül. E jelentős túladagolás eredményeképpen az agy hibásan adaptálódik. Az idegi fejlődés minden szintjén problémák alakulnak ki. (Dr. Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai)

Coachként és szülőként is érzékelem, hogy a mai gyerekek közötti konfliktusok más jellegűek, mint régen nálunk voltak. Akkoriban is voltak köztünk konfliktusok, veszekedések és volt bizony, ami néha verekedésig fajult. Viszont akkor, – mivel nem volt internet sem, – ezek a dolgok az osztály/iskola falain belül maradtak.

Ma már jóval nagyobb a megszégyenítés, hiszen már egészen kicsi gyermekeknek is van okostelefonjuk, amit hibátlanul kezelnek. Fotókat készítenek és küldik is a különféle csoportokba, teszik fel a netre. Lehet, hogy „csak vicces” fotót, vagy videót szeretne készíteni, vagyis nem feltétlenül a gonosz szándék vezérli, de arra még érzelmileg fejletlenek, hogy átgondolják a másikra gyakorolt hatását. Vajon mit érezhet? Ő is valóban viccesnek találja? Mer szólni, ha zavarja? Mennyire képes messzire menni egy-egy ilyen jelenség? Mikor tudja meg ezeket egy felnőtt? Ha megtudja mit tesz ellene? Vagy akkor már késő lesz? De ez csak egy példa a mai világból. A bántalmazások tárháza végtelen.

A gyerekek közötti „más” jellegű érzelmi kötődésre gondolok leginkább, ami arra utal, hogy a digitális eszközök – hangsúlyozom, – rendszeres használatával, hova vezet(ett) az érzelmi és szociális kultúra?

Több képernyő – kevesebb szemkontaktus

Már 2013-ban is megjelent erről egy cikk (Wall Street Journal: Just Look Me in the Eye Already – Nézz már végre a szemembe!), mely azt vizsgálta, miképpen hatott a technológia fejlődése a szemkontaktusra – és hogyan károsodhatnak ennek következtében az emberi kapcsolatok.

A Quantified Impressions szerint egy felnőtt átlagosan 30-60%-ban teremt szemkontaktust egy beszélgetés során, de érzelmi kapcsolat akkor alakul ki, ha ez legalább 60-70%-ra emelkedik. Vagyis, ha két tekintet kevesebbet kapcsolódik össze, akkor a kapcsolat is gyengébb közöttük. (Dr.Nicholas Kardaras – A Képernyő rabjai)

„Amikor valakinek a tekintete keresztezi a miénket, két idegrendszer nyilvánvaló és bizalmas értelmezői összefüggésbe kerül” (Thomas Lewis, Fari Amini, Richard Lannon: General Theory of Love c.könyve)

Ha egy diák hamarabb jut mobiltelefonhoz, számítógéphez, – az megzavarja a gondolkodás kialakulásáért felelős agyi folyamatokat, ezáltal az első 12 év alatt kialakuló tudásszerkezet nem teszi lehetővé, hogy megértsék az absztrakt, metaforikus, szimbolikus információkat.

Az digitális eszközök által nyújtott „érzelmi sivárság” nagyban befolyásolja az osztálytermekben végbemenő közösségi együttműködést. Mind a tanárokkal, mind társaikkal kapcsolatban. Akik rendszeresen bántanak másokat, nem feltétlenül érzik annak súlyát. Nem feltétlenül gonoszságuk okozta tettekről van szó (akár fizikai, akár verbális bántalmazás során), hanem egyszerűen nem képesek helyén kezelni tetteik következményeit.

Ez persze nem menthet fel senkit az alól, hogy megtehetnek dolgokat. Nem is mindig a technológia a hibás és nem mindig jóhiszemű, vagy vicces akar lenni a bántalmazás. Ebben az esetben előfordulhat egyéb hivatalos közreműködés.

Úgy vélem, hogy megfelelő kommunikációval, törődéssel, odafigyeléssel lehet jobb irányba terelgetni a legtöbb gyereket.

Szükségük van szabályokra, amit be is kell tartaniuk, anélkül elvesznek, mert képtelenek még irányítani a saját életüket, hiába gondoljuk, hogy milyen éretten gondolkodnak. Nem, nem gondolkodnak még éretten, mert csak a mi szavainkat utánozzák, érzik mi a helyes társadalmi elvárás, mit „kell” mondaniuk. Érzelmileg gyerekek, és nem szabad ettől többet elvárni tőlük, de ez már egy másik téma ha felnőttként/barátként kezeljük őket.

Kiemelten fontos a szülő és pedagógus szerepe. Együttműködésüknek köszönhetően van lehetőség egy jobb irányra és változtatársa. A szülő által mutatott példa talán a legfontosabb. Ha mi magunk is egész nap a telefont bámuljuk, nagyon nehéz prédikálni arról,  mi a helyes és mi nem. Könnyen magával ragad a technológia, ilyenkor szándékosan vakok maradunk a káros hatások miatt. Távolinak tűnik, nem ismerjük a kutatási eredményeket, (ha nem olvassuk el, nem is fogjuk), így homokba dugott fejjel engedékenységünk könnyen függőséget okoz gyermekünknek, mert a kicsik ezerszer fogékonyabban reagálnak a fejlődésben levő szervezetük és személyiségük kapcsán.

 

 

 

 

Bullying, cyberbullying

Bullying, cyberbullying

szept 2, 2022 | bántalmazás, bullying, cyberbullying, zaklatás

Bullying – bántalmazás, zaklatás, erőszakoskodás         Cyberbullying – internetes zaklatás

A gyerekek 2/3-át érinti a közösségi zaklatás bármelyik formája. Lehet ez fizikális bántalmazás, szóbeli, kirekesztés, csúfolás, netes bántalmazás. Ha nem segítünk és lépünk közbe az áldozatok oldalán, sok esetben később, ők maguk is bántalmazóvá válnak. Ez egy ördögi kör, épp ezért fontos tenni ellene.

Fajtái: 

Fizikai zaklatás: verekedés, ütés, lökdösés, stb.

Verbális zaklatás: szóban történik, pl. csúfnevek, sértegetések,  megfélemlítés. Szemtől -szemben, vagy a háta mögött.

Rejtett zaklatás: a gyermek háta mögött történik, pl. pletykák terjesztése, vagy hazugságok generálása.

Online zaklatás:  ma már ennek bárki áldozatává válhat. Közösségi médiában, telefonos csoportokban történik. Az illetőről kínos képek, vagy sztorik kerülhetnek be a köztudatba.

Mit tehet a szülő, a pedagógus, a bántalmazott, vagy aki látja/hallja/tud róla, vagy részt vesz benne?

Hogyan és miért lesz valaki bántalmazó?

Erre a kérdésre nincs egyetlen, egyértelmű válasz. Legtöbbször a családi háttér teszi azzá. A túlzott nevelési szempontok, például a túlzott szigor, vagy az elhanyagolás, de a túlzott liberális nevelés is, vagy azért, mert túl nagy teher van a gyereken, de lehet a megfeleléskényszer miatt is, illetve a szülői minta is oka lehet; – amikor a gyermeket otthon verik, szidalmazzák rendszeresen. Bármelyik felsorolt nevelési elv kiválthatja azt a viselkedésformát, amit otthon nem élhet meg, vagy éppen hozzá van szoktatva, hogy minden úgy történik, ahogy a gyermek szeretné. Szóval a kiváltó okok skálája igencsak széleskörű.

Akiből zaklató lesz, mindenképp a hatalomvágy motiválja. Kétféle típusa van:

Az egyik, az „osztály réme” – aki alapból zűrös; verekedős, agresszív, sok esetben a családi háttér miatt.

A másik, – a „nagymenő”; – aki manipulál, felnőttek előtt nagyon kedves és szimpatikus, de amint kizárólag korcsoport közegbe kerül, azonnal „lecsap”…ők azok, akik pl. a legjobb tanulók, élsportolók, a tanárok kedvencei. Mindenképp vezető szerepre törekszenek, másoktól jobbnak kell lenniük. Ők irányítanak, legfontosabb, hogy felnézzenek rájuk és kövessék őket. Népszerűek a közösségi médiában, rendszeresen posztolnak sikereikről, nagy baráti társaságukról. Ha kiszúr magának valakit, akit bántalmazhat, a barátok is követik viselkedését. Hiszen, ha nem követnék, ők is a bántalmazott sorsára jutnának.

Mindkét típus nagyon zavaró és mérgezi a közösséget. A pedagógusnak/edzőnek és szülőnek nagyon fontos lenne ezt mielőbb észrevenni, azonban egyikőjüknek sem könnyű, pláne, ha a zaklató tényleg egy manipulátor, az áldozat pedig nem mer szólni. Az agresszív, verekedőst könnyebb észlelni és kiemelni a társaságból, ezáltal kezelni is. Általában coach, mediátor, pszichológus meg tudja oldani a problémát, mert szinte minden esetben a figyelemfelkeltés miatti zavaros indok áll a háttérben. Több esetben a pedagógusi/edzői visszajelzés során változhat a családi attitűd is, mellyel megoldódhat a probléma. Szülőként fontos foglalkozni egy-egy hasonló jelzésre, hiszen a gyermek a „család tükre”, ilyenkor változtatni szükséges.

Egy pedagógusnak látni kell, ha valami nincs rendben az osztályban. Kötelessége tenni is ellene, mert Ő az, aki a legtöbbet teheti. Sokszor a szülő már csak akkor tudja meg, ha nagy baj van, mert fenyegetik, félelemben tartják  gyermekét. Mire az iskolapszichológushoz eljut az ügy, addig óriási és maradandó lelki károkat okozhat az iskolai bántalmazás, legyen az,  -akár fizikális, – akár verbális.

Mit tehet a pedagógus?

Amikor észreveszi, mindenképpen beleszól. Kérdez, beszélget, nevel, (együtt és külön) szükség esetén értesíti a szülőket, iskolapszichológust. Mindenképpen addig kell tenni ellene, amíg meg nem oldódik a probléma.

Egy nevelőnek sokszor nagyon nehéz „szólni” a szülőnek. Nem mindenki hajlandó elfogadni, hogy gyermekével gondok vannak. Az iskolát, a társakat, a másik gyereket, vagy annak szüleit hibáztatja. Ebből a beszűkült látókörből kellene sok szülőnek kilépni és elfogadni, hogy bármelyik gyerek képes butaságokra (még a sajátunk is!) és ha már bekövetkezett, ismerjük fel/el, tegyünk ellene és neveljük elfogadásra, ‘neadjisten bocsánatkérésre gyermekünket.

Mit tehet a szülő?

Elsősorban komolyan veszi a nevelői visszajelzést. Ki kell deríteni az okát. Mi történt? Ki/kik vannak benne? Miért, stb. Szülőként látnunk kell gyermekünket kicsit kívülről is. Nem feltétlen azért, mert hazudnak, hanem mert érzelmi helyzetben másként élik meg ugyanazt a szituációt, ezért ellentmondásosak lehetnek a sztorik. Nekünk a dolgunk átlátni ezeken és tisztázni azokat.

Mit tehet még? Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni…ha nincs változás szólni a megfelelő személynek. Ha ott sincs változás, szólni a megfelelőbb személynek és így tovább.

Ha végképp nincs intézményen belüli megoldás, iskolaváltás is opció lehet.

Minden esetben meg kell beszélni gyermekünkkel, hogy: 

– először is próbálja meg figyelmen kívül hagyni a bántalmazót, menjen odébb ha tud, nyilvános helyet keresve

– próbáljon magabiztos maradni, ne szégyelljen segítséget kérni, elsősorban felnőttet keressen

– jelentse a zaklatást, ha nem vele történik, akkor is! – ha direkt a tanárnak nem mer szólni, bízzon meg a szülőben, hogy megfelelően kezeli a helyzetet és disztkréten jelzi a problémát

– szülőként biztosítsuk gyermekünket, hogy őt nem hozzuk kellemetlen, megalázó helyzetbe és nem fog emiatt bajba kerülni

– érdemes coach, vagy pszichológus segítségét igénybevenni, de hasznosak lehetnek a drámapedagógia alapon működő szakkörök, melyek a szerepjátékokon keresztül segítenek feldolgozni a történteket.

Mit tehet az iskolapszichológus, vagy coach?

Szintén beszélget. Testbeszédből is „olvas”.  Felderíti a pontos miértet, a családi háttereket, szükség esetén terápiát javasolhat. Sokat segíthet, nincs mit szégyellni, mert rengeteg oka lehet egy-egy szerepnek. Mindkét szakember feltérképezi az iskolai viszonyokat/erőviszonyokat, arra törkeszik, hogy mielőbb megoldódjon a probléma és minél kisebb sérülést okozzon. Ha szükséges felveszi a felnőtt érintettekkel a kapcsolatot, vagy épp megteszi a hivatalos lépéseket.

 Mit tehet a másik gyerek, aki tud róla, látta, hallotta? Árulkodásnak számít?

Mivel bántalmazásról van szó, (vagyis tudatos, többszörösen elkövetett -fizikális, vagy szóbeli) közel sem árulkodás. Kötelesség. Csak éppen erre valahogy rá kell venni a gyereket, még bajosabb, ha ő is benne van/volt.

Szükséges felvilágosítani a lehetséges következményekről. Nem fenyegetve, hanem tényszerűen, hogy önállóan lássa be, mi a helyes megoldás.

Nagyon fontos tenni ellene és nem ráhagyni a gyerekekre a „majd megoldják egymás közt” – legyintő mondat mögé bújva. A következményei igencsak súlyosak lehetnek; mind mentális, érzelmi, viselkedésbeli és egészségügyi síkon is.

A következő jelekből gyanakodhatunk:  (ha eddig nem ilyen volt, vagyis változás következett be)

– csendesebb lesz, magába forduló

– nem akar iskolába járni, felhagy (vagy akar) az eddigi tevékenységével

– szorongóvá válik, esetleg depressziós lesz

– nem akar otthonról kimozdulni, alig válaszol a kérdésekre, társas kapcsolatok leépülnek

– önbántalmazás (falcolás, vagdosás)

– alvászavarok, táplálkozási zavarok (anorexia, bulimia)

– egészségügyi panaszok (hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás, stb)

– bármilyen függőség kialakulása, pl. videojátékokba menekül, alkohol, drog, stb. 

– öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, stb.

Összefoglalva tehát az iskolai bántalmazás ellen tenni, mindannyiunk érdeke. Bármikor kerülhet ilyen helyzetbe a saját gyermekünk. Vegyük észre a változást, mert az mindig jelen van. Sokszor a gyerekek csak összevesznek-kibékülnek, ha tényleg ennyiről van szó, hagyni kell őket, hiszen meg tudják oldani egymás közt, sőt így önállósodnak, tapasztalnak és ezáltal is fejlődik a személyiségük.

Nem egyszerű felismerni, mikor kell közbelépni, épp ezért mindig szánjunk időt gyermekünkkel való beszélgetésre és mindig figyeljünk arra, mit és hogyan mond. Ha változást észlelünk, legyünk résen és próbáljunk még többet beszélgetni, mert csak így lehet őket megvédeni ha szükséges. 

 

Kamaszok és stressz

Kamaszok és stressz

jún 17, 2022 | agyműködés, idegsejtek, kamaszkor, kutatási eredmények, stressz

,A stressz mindenkit érint kivétel nélkül, elkerülni szinte lehetetlen. Számos betegség kialakulásáért felelős. A kisebb-nagyobb gyerekekre pedig jóval erőteljesebben hat, mint egy felnőtt szervezetre. Az iskola és család egyaránt felelős ezért, de sokszor nem számolnak vele, mert észrevenni nagyon nehéz, illetve ha bármi probléma felmerül azonnal a szervi okoknál kezdjük a vizsgálatot. Amikor ezeket kizártuk, jó idő eltelik és lehet foglalkozni a stressz okozta gondokkal. Ez is eléggé megfoghatatlan.

Népbetegség, melyet legfőképpen lelki okok irányítanak.  Stresszhelyzetben a szervezetben fokozódik az ún. stresszhormonok, az adrenalin és noradrenalin termelése.

Adrenalin: ez a hormon erős érzelmek, például harag és flelem hatására szabadul felenergiát küld az izmoknak és fokozza a szívverést, hogy felkészítse a testet a „harcolj, vagy fuss!” helyzetre, a gyomor és a bőr erei összehúzódnak és csökkentik az oda jutó vér mennyiségét, biztosítva a szív megnövekedett munkájához a tápanyagot.

Noradrenalin: hasonlóan az adrenalinhoz vészhelyzetben, stresszhelyzetben a mellékvesében termelődik, szimpatikus idegrendszerre hat. Az ereket szűkíti, csak a szív koszorúereit tágítja

Emellett egy szteroid hormon, a kortizol termelődése is fokozódik, minek hatására cukor és zsír szabadul fel a szervezet raktáraiból, energiát biztosítva az agy és az izomzat fokozott munkájához.

Kortizol: az emberi testben a mellékvese által termelt és stressz hatására kibocsátott hormon, amely energiát továbbít közvetlen fenyegetés esetén. Számos tényező befolyásolja a kortizolszintet, a koffeintől az alvásmegvonásig. A túl magas kortizolszint csökkenti az immunrendszer működését, növelheti a vérnyomást, károsíthatja ai idegsejteket, – különösen a hippokampuszban.

De hogyan vegyük észre, hogy komolyabb a baj?

Mint korábban említettem az agy hátulról – előrefelé fejlődik. Ez azt jelenti, hogy az elülső homloklebenyi rész még a kamaszoknál nem fejlett, ez okozza, hogy nem tudnak felelősségteljes döntéseket hozni, az érzelmeiket megfelelően irányítani, számolni a tettek következményeivel. https://tudatosgeneracio.hu/mi-koze-az-agynak-a-ferrarihoz/

Ezért olyan kiszámíthatalanok és szélsőségesek. A tartós stressz pedig csak ront a helyzeten. Ők máshogy reagálnak az ún. THP nevű stresszhormonra, mert esetükben nem csillapító hatást, hanem további szorongást vált ki. A homloklebeny éretlensége miatt, agyuk más terülei is képesek fura módon irányítani az érzékelést, így pl. egy külső fenyegetéstől szélsőségesebb képet alkotnak. Kevésbé tudnak uralkodni haragjukon és félelmükön.

„A zsigeri érzéseket, például a félelmet, az úgynevezett hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA)-tengely idézi elő. Stresszhelyzetben az amigdala reagál először, inger esetén stresszhormonokat bocsát ki, amelyek hatására az agyalapi mirigy bizonyos anyagokat szabadít fel, és ezek adrenalin előállítására késztetik a mellékvesét. A mellékvese közvetlenül a vesék fölött található, és amikor rendkívül stresszes helyzetben aktiválódik, készenléti (alarm) állapotba hozza a szervezetet: megemelkedik a szívritmus, kitágulnak az erek, megnő az oxigénszint, a vér pedig az emésztőrendszerből az izmokba és a végtagokba kerül, hogy elmenekülhessünk. Ha az ösztöneink azt diktálják, hogy maradjunk és védekezzünk, akkor kitágul a pupillánk, élesebben látunk, és kevésbé érzékeljük a fájdalmat, hogy felkészülhessünk a „harcra”.

A fokozott éberség állapotában minden egyes inger potenciális veszélyforrás, és a testünk felkészülten várakozik. A közvetlen életben maradást ma már nem fenyegeti annyi veszély, mint primitív őseink idején, de a harcolj vagy fuss reakció azóta is kódolva van a génjeinkben.”

A stressz árt a tanulásnak is. Vannak, akik ebben a helyzetben egyszeűen „lefagynak”. Ez valós jelenség, a hippokampusz beszünteti normál működését. Megnövekszik a kortizolszint, ez megzavarja a memóriát, a gondolkodás rugalmatlanabbá válik. Egy ilyen helyzet kiváltója sokszor egy dolgozat, vagy egy tanár jelenléte is lehet.

„[…] Az emberekben elsősorban a prefrontális kéreg, a hippokampusz és az amigdala szabályozza a stresszreakciót. A hippokampusz kisebb lesz (ami nem jó hír a memóriának és tanulásnak), az amigdala viszont megnő, működése fokozódik. Ez azért nem jó,  mert így fokozottabban reagál a stresszre is […].

Hippokampusz: az agynak ez a része a homloklebenyben található, és elsősorban az emlékek feldolgozásáért felelős.

Amigdala: mandula alakú terület az agy mélyén, a halántéklebeny elülső részén; itt dolgozzuk fel az érzelmeket.

Prefrontális kéreg: homlok mögötti agykéreg, a gondolkodási folyamatok összehangolását és a viselkedésért felelős terület. 

Annyi bizonyos, hogy a mai világban végtelen sok stresszforrás van jelen a kamaszok életében, és mivel a digitális technológiának köszönhetően egyre többfelől zúdulnak rájuk a hírek, lehetetlen megvédeni a gyermekeket és tizenéveseket a hírekben nap mint nap látható verekedésektől, erőszaktól és katasztrófáktól.

A tizenévesek rendkívül érzékenyek a megaláztatásra és a negatív kritikára, ezért nem feltétlenül ismerik fel, hogy mennyire értelmetlen és logikátlan vádakat fogalmaz meg a zaklató. A zaklatást az iskolának és a szülőnek is komolyan kell vennie az áldozat nehéz helyzetben van.

Fontos figyelembevenni, ha egy tinédzser nehezen nyílik meg a szülőnek, akkor legyen egy másik olyan felnőtt, aki segít kibeszélni a problémákat. Ez lehet nagymama, magypapa, egy kedvelt szomszéd, coach, vagy pszichológus.

Dr. Frances E. Jensen és Amy Ellis Nutt(2017) A kamasz agy Budapest, Libri Kiadó

                                                                                                                                                                                    freepik.com/photos/isolation’>Isolation photo created by freepik