A digitalizációval átszőtt, felgyorsult világunkban egyre gyorsabb döntéseket kell hoznunk minden területen, így jellemzően a pénzügyi gondolkodásunk is nagyban befolyásolja jövőnket.

A pénzügyi tanítás önmagában nem elég. Egy teljes szemléletváltásra lenne szükség amellett, hogy megtanítjuk a családi költségvetés és bankszámlák, bankkártyák, megtakarítási formák közötti különbséget.

Azt, hogy mit hozunk otthonról, vagyis szüleinktől, nagyszüleinktől, ezzel már eleve egy befolyásolt kamaszkorba lépünk, ahonnan igen nehéz átalakítanunk megrögzött elméletünket, szokásainkat.

„Tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, akkor majd lesz rendes, jól fizető állásod!”

A legtöbben ezt javasoljuk gyermekeiknek. Vagy hozzon létre saját vállalkozást, amiben keményen dolgozhat és sok pénzt kereshet.

Mindkét irány egy stabil és biztonságos jövőképet tár elénk, de mire kikerülnek az iskolapadból, valljuk be, alig tudnak bánni a pénzzel. Ami nagy baj,  mert meghatározza az életüket.

Egy „stabil” munkahely bármikor becsődölhet, saját vállalkozás bármikor tönkremehet, és az egészségünk miatt is történhet változás, pláne ha nincs mögötte megfelelő pénzügyi tudás és tudatosság. Ezt pedig senki – sehol nem tanítja meg a gyerekeknek. Nagyon kevés a kivétel. A felsőoktatásban való pénzügyi szakirányok lehetőséget nyújtanak a teljes tudásra, ám a pénzzel való viszony miatt már lehet késő, mert addigra a családi minták és szokások bevésődtek.

Ezért tartom fontosnak, hogy már általános iskolában legyen pénzügyi nevelés, mert a gyerekek akkor a legbefolyásolhatóbbak és legfogékonyabbak mindenféle újdonság elsajátítására.

„ A szegények és a középosztálybeliek pénzért dolgoznak.” – „ A gazdagok a pénzt dolgoztatják a maguk javára.”– írja Robert Kiyosaki – „Gazdag papa, szegény papa” c. könyv szerzője.

Könyvében remekül bemutatja a gazdagok és „szegények” gondolkodása közötti különbséget; utóbbi az emberek körülbelül 95 %-a. A szegények, – mint jellemző, egy átlagos ember mentalitása szerinti életforma, melyről fentebb szó esett. Vagyis a „szegények” az átlag, akik a mókuskerékben élnek.

A szorgalmasan tanuló és dolgozó emberek életének forgatókönyve a következőképpen zajlik: a tanulmányok befejezése után elhelyezkedik egy jól fizető munkahelyen. Majd a leendő házastárssal az albérlet után, hitelre lesz szükség egy új,  közös lakásra. Esküvő, gyerekek. Újabb hitel, mert a lakás kicsi. Közben fizetésemelések, jól menő életmód, két jövedelem. Ez a „szebbik” forgatókönyv. Ahogy nő a bevétel, nő a kiadás is. Rengeteg adót és kamatot fizetünk. Kemény munka, terhek fizetése, melyből kialakult az a mókuskerék, amiből igen nehéz szabadulni.

A mókuskerék-csapdát elkerülve azt a tudást kell átadni, ahogy a „gazdagok csinálják”.  (Robert Kiyosaki – „Gazdag papa, szegény papa” )

Saját tapasztalatom alapján igencsak időszerűnek érzem, hogy végre az oktatási rendszert átalakítsák és egy jóval élhetőbb, tanulhatóbb, használhatóbb és kevésbé stresszes tanterv legyen a cél.

A gyerekek elképesztő gyorsasággal szívják magukba azt, ami érdekli őket. Márpedig a pénz ‘majd minden gyereket érdekel. Egy országos pénzügyi versenysorozat felkészítőjeként tapasztaltam, ahol 6.osztályos gyerekeket tanítottam pénzügyi ismeretekre. Magabiztosan meneteltünk előre és a dobogó 2. fokáig meg sem álltunk. Büszke vagyok rájuk, sokat dolgoztunk érte. Bátran ki merem jelenteni, hogy ezt a korosztályt lehet tanítani az alapokon túl is, mert megértik, megjegyzik és tudni akarják.

A kisebbeknek „MONEY” – a beszélő kutya mutatja be, hogy a pénzzel miként érdemes bánni. Bodo Schäfer, – a könyv írója egy remek történet alapján tanítja meg, hogy milyen lehetőségek vannak és, hogy érdemes azokról gondolkodni. Mesél befektetésekről, válságról, kockázatokról és arról, hogy a könyvben szereplő gyerekek szülei, milyen hibákat követnek el rendre a fentebb említett mókuskerékben. Szívből ajánlom minden szülőnek, mert el lehet ültetni a kis magvacskát gyermekünk fejében, egy jó irány érdekében:)